A Saldo tornyot 1997-ben kezdték építeni Buenos Aires-ben. De 2001-ben kísértetházzá vált.

Már a kezdetekben problémákkal néztek szembe, az építés lassan és körülményesen haladt, sok volt a tisztázatlan baleset. Érthetetlen módon csak az építés közben 17-en zuhantak le az épületről. Amiket nem tudtak később sem tisztázni, és a munkásokra fogták az eseteket mint felelősök.

A Saldo torony végül 2000-ben lett átadva és egy nemzetközi távközlési társaság kibérelte az egész épületet. Főhadiszállásnak akarták használni, és a környező városból, nagyobb településekről ide központosították az embereket. A cél az volt, hogy mérsékeljék a kiadásokat, hisz így nem sok apró épületet kellett bérelniük, hanem egy nagy központot, ahonnan ugyanúgy ellátták a tevékenységüket. A cégnek gazdaságilag megérte de a dolgozók körében érthető módon már nem volt akkora sikere. Az épület 30 szintből állt, amiből 28 emeleten voltak irodák. A társaság közel 4000 főnyi emberét zsúfolta össze.

2001-re már az összes irodában dolgoztak, a hirtelen összeköltöztetett más-más munkatempóhoz szokott munkások között fejetlenség lett úrrá. Ráadásul a legtöbb esetben a régi bevált főnökeiket is elvesztették, hisz az átszervezésnél sokakat kirúgtak, vagy más pozícióba kerültek. Az új főnökökkel pedig nem ment súrlódásmentesen az ügymenet. Sokszor értelmetlen ide-oda küldözgetéssel bosszantották a munkatársakat. Hol fel kellett menni 5-6 emeletnyit és valakivel egyeztetni, hol csak két irodával arrébb. Ezért az épület egy nyüzsgő méhkas képét mutatta, amiben senki nem tudta a másik hova tart és miért? De az biztos, hogy halaszthatatlan dolga volt.

2001 November 20-án a frissen kinevezett Lucas Herrera helyi kapcsolatok vezető beosztású főnökéhez befutott egy kora reggeli hívás. Egy kétségbeesett nő hívta, hogy Ernesto Premiero mint a Herrera alatt dolgozó ember eltűnt, nem ért haza. Herrera nem is emlékezett arra, hogy Premiero nevű kollégája valaha is lett volna, ezért első körben türelmet kért, hogy utánanézzen a személyzeti osztályon. A személyzeti osztály csak másnap hívta vissza az érdeklődő Herrera-t, hogy valóban dolgozik nála egy Ernesto Premiero nevű tag mint ügyintéző.
Herrera ezután felkereste az osztályát, ahol 22-en dolgoztak és keresni kezdte a beosztottját. Ez nem vezetett eredményre. Bár 5-6-an emlékeztek a fickóra, de fogalmuk sem volt hova lett? Látták bent dolgozni, de senki nem emlékezett rá, hogy elment vagy mást csinált volna?
Herrera visszahívta a kétségbeesett asszonyt és tájékoztatta, hogy bent volt tegnap Ernesto, de ismeretlen helyre távozott. Ezzel le is tudta az ügyet.

4 nap telt el amikor Herrera az ebédlőben sorban állt, amikor meghallott egy beszélgetést az előtte levő emberektől. Egy Thomas nevű ügyintézőről beszélgettek, akit nap közben fel küldtek néhány fénymásolt anyagért a 27. emeletre, de nem jött le. Sőt amikor sürgetni akarták akkor nem találták őt. Végül felhívták a fénymásolással foglalkozó osztályt a 27. emeleten, hogy mi van az anyaggal? De ők értetlenül álltak a kérés előtt. Aznap senki sem érkezett hozzájuk anyagért arról az osztályról. Thomas egyszerűen eltűnt amíg felfelé ment a 27. emeletre. Herrera ezt egy vicces sztorinak gondolta, és közbevágott, hogy szerinte a fickó lelépett anélkül hogy bárkinek is szólt volna.

November 28-án reggel Herrera-t rögtön a portán egy felső vezető fogadta. Azonnal bevezette egy földszinti irodába és becsukta az ajtót. A vezető elé tárta, hogy az egyik divízió vezetésébe be kell segítenie, mert előző nap délután eltűnt nyomtalanul a helyi illetékes vezető. Már nap közben feltűnt a titkárnőjének, hogy sehol nem látja, de mivel kora este egy értekezleten kellett volna részt vennie, kerestetni kezdte. Ami eredménytelenül zárult. Sehol nem találták, a legutolsó nyom, hogy a 12. emeleten beszállt a liftbe és elindult felfelé valamit intézni a 20. emeleten.
Herrera erre felfigyelt, és megjegyzést is tett , hogy ez nem az első eltűnés az épületben. De az aggodalmát elhessegették, és magánéleti gondokra hivatkoztak, hogy már korábban is volt ilyen.

Herrera-t azonban nem hagyta nyugodni a dolog. Elvégezte a szokás napi és azon felül vállalt munkáját, majd a nap végeztével lement a biztonsági szolgálathoz.
Az eltűnés napjáról visszanézte a felvételeket. A legnagyobb megdöbbenésére a felvétel tanúsága szerint az eltűnt vezető beszállt a 12. emeleten egy liftbe, de onnan már soha nem szállt ki. Egyik emeleti kamera sem mutatta, hogy kilépett volna belőle. Sőt a lift utazásának a nyomát lekövetve, a következő emeleti megállónál már üres lift várta az ott belépőket. Tulajdonképpen két emelet között eltűnt a liftből.

Herrera nem talált magyarázatot, de másnap megint eltűnt egy személy, amiről az ebédlőben hallottak alapján szerzett tudomást. Elkérte a nevét, és megkérdezte a munkatársait mikor hová tartott? Ezután újból a biztonságiaknál nézegette a felvételeket, de szinte teljesen ugyanaz történt. Csak más emeleten, és más lifttel, de itt is két emelet között tűnt el a személy. Azonnal értesítette a felettesét, hogy több ilyen ügy van és bár nem érti a helyzetet, de értesíteni kell a rendőrséget.

November 30.-án a rendőrök kivonultak és vizsgálódni kezdtek. Természetesen híre ment, hogy többszörös eltűnés miatt nyomoznak, de eleinte csak nevettek rajta az emberek túl bizarrnak tartották.
Kiderült, hogy az elmúlt hónapban összességében 24 eltűnést jelentettek az épületből. A vezetők viszont elszigetelt esetként kezelték őket, és nem folytattak további vizsgálatot, kivéve Herrera.
A rendőrök befészkelték magukat az épület földszintjében és úgy vélték egy sorozatgyilkossal lehet dolguk, ezért részletesen átvizsgálták a kamerafelvételeket. 
December 3-án viszont hasonló körülmények között eltűnt az egyik nyomozó. Hamar híre ment és ettől teljesen felbolydult a méhkas. A dolgozók közt pánik tört ki, és sokan betegségre hivatkozva hazamentek , illetve a következő napokban nem jöttek be dolgozni. Az épület elnéptelenedett, és bár a rendőrség le akarta zárni a helyszínt ez magától megtörtént. Senki nem mert belépni a házba.

A nyomozók megfeszített erővel keresték eltűnt társukat, de nyoma veszett. Legutoljára egy liftbe látták beszállni, hogy megvizsgálja belülről. A technikusok azonnal áramtalanították a lifteket, majd mindegyiket szétszedték, és átkutatták a liftaknákat tetőtől talpig. De az eredmény lehangoló volt. Semmi nyom, még hajszálakat sem találtak. A liftből egyszerűen köddé vált a nyomozó.
A nyomozást még évekig folytatták, te holtvágányra jutottak. Se gyanúsított, se indíték, se nyomok. Totális rejtély volt az egész ügy.

Később a lifteket nem építették újjá, sőt mivel egy ember sem volt hajlandó ott dolgozni, még a biztonsági őrök sem akarták felügyelni az épületet, így teljesen a természet martalékává vált. Idővel minden közművet elzártak, egy ideig hajléktalanok majd drogfüggők éltek az alsóbb szinteken, de ők is elköltöztek, vagy eltűntek, de ezt már senki nem követte nyomon. Időnként tűz ütött ki az alsóbb emeleteken, amit gyorsan megfékeztek a tűzoltók, de más már nem mert az épület közelébe menni.

Végül 2010-ben kiadták rá a bontási engedélyt az épület kritikus állapota miatt, majd az épületet robbantással a földdel tették egyenlővé. Jelenleg egy másik toronyház áll a helyén, de ezzel az épülettel semmi gond nincs. Nincs rejtélyes eltűnés, nincs ügy. Az eltűnések soha nem ismétlődött meg és lassan a homályba veszett az elszomorító és megfejthetetlen ügy. A rendőrségen titkosították az aktákat amit a cég kérésére tettek meg, nehogy rossz hírüket keltse ez az eset.

Mint ismeretes a náci hadvezetés mindennel foglalkozott ami a totális hatalmuk eléréséhez kellett.
Ezek közé tartozott a hihetetlen okkult tudományok keresése (Frigyláda kutatása), az elképesztő szuper katona létrehozása, a sokak számára elfogadhatatlan hold bázis projektjük és ide tartozik a titkos és kevesek által ismert UFO kutató részlegük. Persze náluk ezt másképp nevezték, mégpedig NIF-nek (Nicht identifiziertes Flugobjekt).
A kutató részlegük már a 30-as évek elején felállt, és nem kendőzött szándékuk volt, hogy megismerkedve az idegen lényekkel titkos technológiát és fegyvereket szereznek be tőlük, vagy békésen vagy erővel.
Azonban a 40-es évek elejére egyértelművé vált, hogy az UFO-k nem akarnak egyezkedni velük. Hans Neumann a részleg egyik kutatótisztje szerint az idegenek a kapcsolatfelvétel után teljesen elzárkóztak, és csak megfigyelői tisztséget akartak betölteni. Mondván, majd az emberek eldöntik a saját sorsukat.
A Wehrmacht ezt megtudván azonnal speciális egységet hozott létre, amely az UFO-k levadászására szakosodott, hogy mindenképp megszerezzék a tudást a technológiát, mind harci járművekhez, mind fegyverekhez.
Az ALK (Ausländische Luftwaffe Kämpfer) légvédelmi csapatai átalakított 88mm-es FLAK-okat használtak, amelyben olyan lőszer volt amik az UFO-k páncélzatát felsértette, tönkretette. (Egyesek szerint a mostanában népszerű urán magos töltetek voltak. )
A lőszer leírásának dokumentációja illetve maga a fegyver a háború végével sok mindennel együtt az USA-ba került. Innen viszont már mindenki által ismerős történettel folytatódik, magával a Roswelli UFO incidenssel.
Ugyanis ez volt az első olyan eset, hogy az USA hadserege egy nácik által használt de  továbbfejlesztett fegyverrel egyszerűen lelőttek egy UFO-t, ami (bánatukra) nagy nyilvánosságot kapott. Az 51-es körzetben tovább folytatták a fegyver fejlesztését, hogy az illetéktelen behatolók ellen tökéletes védelmet adjon. Megfigyelések szerint az UFO-k váratlan irányváltása, vagy gyors és megmagyarázhatatlan távolodása a fegyver használata miatti reakció eredménye. Próbálják elkerülni a lelövésüket, ami úgy tűnik egyenlőre sikeres. Tanultak a Roswelli esetből.

Ez az egyetlen fennmaradt kép ami az UFO vadászat sikerét bizonyítja. Minden továbbfejlesztett fegyver titkos és semmiféle kép, adat jelenleg nem hozzáférhető.

1863-ban elejtett példány

Az emberi génállomány egy töredék ismeretlen funkciókat lát el. Ezeket a részelteket LoF-oknak hívják és a  Wellcome Trust Sanger kutatói pont ezek után kutatnak.

Az Őrs vezér térnél az Árkád üzletközpontban lévő Merkur kaszinóban esett meg az igen fura történet.
2010-ben figyelt fel egy hosztesz egy játékosra, aki meglepő technikával játszott.
Heti egy alkalommal, de mindig más napon meglátogatta a játékteremet éjfél után fél órával, és különböző gépen összesen 10000 Ft-ot játszott el. Sosem többet, vagy kevesebbet. Majd leült egy géphez ahol 5000 Ft-ot rakott fel a játékra és egy gombnyomásra nyert 1 millió magyar forintot azonnal.
A kifizetés mindig megtörtént, és az ember azonnal le is lépett a helyszínről. A napi forgalom mellett nem volt feltűnő a veszteség, de egyszeri kifizetésként már igen. A játékterem ügyeletes vezetője eleinte nem is tett semmit csak feljegyezte a könyvelésbe a kifizetést. Akkor lett igazán gyanús a dolog, amikor a hosztesz aki éjszakánként találkozott a játékossal fel nem fedte miféle fura szisztémája van az embernek.

Mivel nem naponta járt be játszani, nehezen rakták össze a részleteket, de 2011 márciusától fokozottan figyelték a jelenséget és feljegyzéseket illetve kamera felvételeket készítettek. Hamar beigazolódott, hogy valóban 10000 Ft-nál többet más gépbe nem tesz se kevesebbet, és mindössze 20 percet vesződik ezzel. Majd leül a 27-es gép elé, és egy gombnyomással a maximális nyereményt fizeti ki neki a gép.
Ami biztos pont volt az ügybe az a 27-es gép. Mindig az elé ült le. Előtte véletlenszerűen játszott valószínűleg figyelemelterelés miatt, de a 27-es gép mindig fixen fizetett.

Először azzal próbálta megoldani a helyzetet a vezetőség, hogy haladéktalanul javításra és bevizsgálásra küldte a 27-es gépet, addig helyére állítottak egy másik példányt. A bevizsgálás még javában folyt, amikor egyik este megint megjelent a játékos, és ugyanazzal a szisztémával játszott. A végén megint leült a kicserélt 27-es gép elé, és megint nyert!
Ezt hitetlenkedve fogadták a terem vezetői. Valami globális szoftver problémára gyanakodtak. Ezért ő maguk is próba alá vetették a 27-es gépet, de nem jártak sikerrel. Nem tudták előidézni a kifizetést bárhogy próbálkoztak és bármennyi játékkal.
Jelezték a szoftver és hardver gyártó felé, hogy azonnal programot kell módosítani, mert abban lehet a hiba és az illetéktelen kifizetésnek a gyökere.
Ez nem volt egyszerű, bár a program hamar módosításra került, de magyar hivatalok intézkedés kissé lassú volt. Így újabb hetek és kifizetések teltek el.
Végül hosszas munka és a gépek újra hitelesítése után új programokkal indultak az éjszakának a gépek. A játékos nemsokára újból feltűnt. Mindenki kíváncsian várta most mi fog történni? De a fickó nem változtatott semmin, játszott különböző gépeken 10000 Ft-ért, majd leült a 27-es gép elé, és egy gombnyomásra nyert megint 1 millió forintot.
Döbbenten álltak az eset előtt. Ekkor már komolyabban utánanéztek az ügynek, gondoltak arra is, hogy esetleg valakivel összejátszik az ismeretlen, ezért a személyzetet átcserélték más termek személyzetével. Ez sem hozott eredményt, a milliók meg pörögtek kifelé a hetek pedig teltek.
Mivel más is rendszeresen játszott napközben a géppel a veszteség időnként javult a másik játékos kárára, ettől függetlenül aggódtak az üzemeltetők hisz már elég régóta folyt a kifizetés. Még azt sem tudták, hogy a felfedezése előtt mennyi ideig csinálta. A veszteség több mint 100 millió Ft is lehetett.

2012 Júniusában az egyik vezetőnek eszébe jutott, hogy lehet a hely a probléma! Maga a 27-es hely! Mindenki hitetlenkedve fogadta ezt a felvetést, de mivel más ötletük nem volt, ezért egyszerűen kivették a 27-es gépet a sorból, és a helyére egy kis dohányzó asztalt tettek.
Az eredmény megdöbbentő volt. A játékos bejött, eljátszott 10000 Ft-ot, majd odaállt a 27-es gép helyéhez. Hosszasan morfondírozott, majd letett valamit az asztalra és elment. A személyzet kíváncsian ment oda megnézni mit hagyott hátra? De csak egy 27-es rulettekhez használt zsetont találtak.

Az ember soha többé nem lépett be a játékterembe, lehet máshol próbált szerencsét, de ez már nem derült ki, mert a kaszinókat 2012. októberében bezárták.

Vera Mccarthy egy fiatal 18 éves lány volt aki Alexander városában élt. A helyi középiskola kitűnő tanulója volt, és sokan kedvelték, és voltak akik kevésbé. A legfőbb probléma az volt, hogy Vera mindig kimondta azt amit gondolt kendőzetlenül és ebbe beletartozott az is ha egy fiúnak megtetszett de neki meg nem jött be az udvarló akkor lesújtó véleményt mondott róla. Szóval megosztó egyéniség volt.
Vera 1994-ben a 18. születésnapja után egy bérleménybe költözött ahol egyedül önálló életre vágyott. A költözése után 1 hónappal azonban édesanyja hiába hívta telefonon, nem vette fel. Nem aggódott de szólt a szomszédoknak nézzenek rá. Néhány perc múltán kétségbeesetten hívták vissza, hogy nagy baj van és siessen át.
Mire megérkezett a lakáshoz már kint voltak a rendőrök és a mentők, egy rendőrtiszttől megtudta a lesújtó hírt. Verát brutálisan bántalmazták, szexuális erőszak áldozata lett és meghalt.

A nyomozás elég ígéretesnek indult. Ugyanis a helyszín bővelkedett DNS nyomokban, mind szőr, mind bőrdarabkák illetve ondót találtak. Azonnal mintát vettek a lány összes férfiismerősétől. Kezdték azokkal akik haragudtak rá, majd akikkel jóban volt és így tovább. Az eredmény senkinél nem mutatott azonosságot.
Azonban nem csüggedtek a nyomozók, folytatták a környék bűnözőivel, drogosokkal, erőszaktevőkkel, tolvajokkal, rablókkal. Bár több száz mintát ellenőriztek semmi eredményre nem jutottak.
A nyomozás teljesen holtpontra jutott. Azt feltételezték, hogy egy átutazó lehetett, vagy egy sorozatgyilkos aki épp erre járt és máshol él. A DNS mintákat ezért ellenőrizték az országos nyilvántartásban is. De a hosszadalmas keresés megint eredmény nélkül zárult.

Az ügyet süllyesztőbe tették és ott hevert egészen a 2010-es évekig. Azonban Vera édesanyja (Holly) nyughatatlan volt, meg akarta találni a gyilkost. Szerencséjére valaki felhívta a figyelmét egy cégre, mégpedig a Family Tree DNA családfa kutató intézetre. Ez a társaság az ember DNS-e alapján az adatbázisában található más emberek DNS-vel összehasonlítva megtalálja a rokonait, vagy távoli rokonait akit esetleg még nem ismer, vagy örökösödés miatt keres.
Holly azonnal bement a rendőrségre és előadta az ötletét. A nyomozók ingatták a fejüket, de végül belementek és felvették a kapcsolatot a céggel, leadták nekik a gyilkos DNS mintáját. Ismét idegőrlő napok teltek el, majd a cég képviselője telefonált, hogy van egyezés. A nyomozók majd leestek a székükről, és azonnal a céghez rohantak.
Az egyezésről itt kiderült, hogy részleges de nagy százalékban tartalmaz egyezést, vagyis közeli rokona a gyilkosnak a megtalált személy. Rögtön megkapták az egyező egyén adatait, egy Fresno-i férfiről volt szó. A nyomozók mint akik biztosak a dolgukban rögtön házkutatási papírral indultak.
A Fresno-i férfit Ronald Smith-et (67) a lakásában találták, és azonnal házkutatást tartottak nála, de megint semmit nem találtak. Ekkor górcső alá vették a leszármazottait. Kiderült, hogy 3 lánya van és egy fia. A lányok értelemszerűen kiestek a vizsgálatból, ezért a fiút megkeresték. A 38 éves férfi Frank Smith igencsak meglepődött, mert még életében nem járt Alabamában, de engedte a házkutatást, illetve a DNS vizsgálatot. Megint csak az derült ki, hogy nem egyezik a DNS 100%-ban, de már olyan nagy volt az egyezés, hogy Franknak testvére vagy fia kellett, hogy legyen a gyilkos.
Mivel más ötletük nem volt a nyomozóknak még egyszer Ronaldhoz fordultak. Újból elkérdezték a családjáról. Tényleg csak 3 lánya és 1 fia van? Ronald lehajtott fejjel azt mondta, hogy van egy ötödik gyermeke de az meghalt egy autóbalesetben amikor 9 éves volt. A fiú az előző házasságából származott és a balesetben az anyja is meghalt.
- Ez is zsákutca! - gondolták a nyomozók. Ezután Ronald elővett egy üveget, amelyben hajszálak voltak. - Ezt is bevizsgálhatják, és a lányaimét is. - mondta.
A nyomozók belementek és mindenkitől DNS minták vettek, a 3 lánytól és a halott fiútól, bár úgy gondolták nem lesz egyezés, és ezért értelmetlen.
Azonban meglepetésükre 100%-os egyezést mutatott ki pár nap múlva a vizsgálat. Az eredmény mindenkit sokkolt, ugyanis a halott 9 éves fiú DNS-vel egyezett tökéletesen.
A nyomozók sokat gondolkodtak de erre nem tudtak megoldást. Egyetlen értelmes magyarázat lehetett az ügyre, ha a halott fiúnak volt egy ikertestvére. Akit vagy eltitkoltak, vagy elcseréltek, esetleg eltüntettek. De ezt már nem tudták megkérdezni az anyjától, hisz ő is meghalt a balesetben. Ronald pedig váltig állította, hogy nem volt ikertestvér nem volt tudomása róla, igaz azt is elárulta közvetlenül a szülésnél nem volt jelen, kint volt akkor éppen a kórház várakozó helységében. A kórház pedig széttárta a kezét, nem volt adatuk elhalálozott csecsemőről vagy iker szülésről abban az időszakban. Így az ügy újból holtpontra jutott.

A rejtélyes ügy aktáját nem zárták le véglegesen, valahol megvan még a tettes, és a nyomozók kutatják ki lehet az ismeretlen.

Az Antarktiszról még júliusban leszakadt egy hatalmas jégtábla, és sodródni kezdett. Természetesen műholddal és egyéb más eszközökkel nyomon követték a sorsát. Erről a jégtábláról idővel újabb részek töredeztek le,és így lassan aprózódott és olvadt folyamatosan.
Az egyik ilyen kisebb jégtábla leszakadása után valami furcsát vettek észre a közelben hajózók, amit fotón örökítettek meg. Ennek hamar híre ment, hisz egy ismeretlen tengeralattjáró kandikált ki egy leszakadt jégtáblából.
Teljesen elképesztőnek találták, és ezért közelebbi vizsgálatra indult Új-Zélandról egy kutató hajó.
Azonban az időjárás és a távolság jelentősen hátráltatta őket az utuk során, így mire oda értek a jéghegy tovább töredezett és a tengeralattjáró a mély tengerbe süllyedt vissza.
A fotók alapján nem tudták megállapítani milyen típus volt, de a II. világháború után készült. Csak találgatni tudtak, hogy miként kerül a jégbe, felmerült, hogy a felszín közelében korábban a jég fogságába esett, majd a jég körbe nőtte. Idővel a nagy jégtáblával útjára indult, ahonnan végül kiszabadulva a mélybe süllyedt.