Nem igazolt elméletek történetek

2019.jún.16.
Írta: DaDPool 32 komment

A 327-es kutatócsoport

327-es_04.jpg

Az 1955-ben az Ausztrál kormány déli sarkon létrehozott egy kutató állomást, aminek többféle funkciója is volt. Az állomás neve a semmitmondó THOM-9 nevet kapta. A rajta dolgozó kutatók pedig a 327-es kutatócsapat számot viselték.

Elsődlegesen tudományos és katonai céllal rendelkezett, amely szerint különféle műszaki berendezéseket telepítettek a bázisuktól nagyobb távolságokra, és ott távirányítással elektromágneses kísérleteket folytattak. A távolságra azért volt szükség, hogy a bázis elektromos, vagy mágneses hatását kizárják. Némelyik berendezés a bázistól akár 40-50 km-re is elhelyezkedett és egy szerteágazó pókháló mintát vett fel a rendszer, amelynek a közepén maga a bázis helyezkedett el az emberekkel.
A kísérletek rendben zajlottak, és a pár furcsa égi jelenségen valamint az időnként megváltozó környezeti hőmérsékleten kívül nem tapasztaltak semmi különöset. A nagy energiájú elektromágneses tevékenység nem fedte fel titkait.

Azonban elérkezett az 1957 Március 7.-e napja, amikor a bázistól 36 kilométerre levő EN-MAG 11 egység felmondta a szolgálatot. Nem estek kétségbe, hisz már pár hónapja folyamatos bizonytalan működést produkált, volt hogy pár percre megszűnt a működése, és leállt a mágnes impulzus, de aztán helyre állt. Úgy tűnt most végleg megadta magát. Mivel tervbe vették az egység javítását, egy összeszokott 5 fős csoportot indítottak útnak egy hójáróval. Az 5 fő John Miller, Ken Harvest, Bill Smith, Joel Kendrighton és Frank Sam volt.

A 327-es csapat tagjai nekiindultak a jeges tájnak, és közel két órás út után meg is érkeztek a helyszínre. Az állomással rádión keresztül tartották a kapcsolatot, és adtak tájékoztatást a  berendezés állapotáról. Mint kiderült, néhány alkatrész tönkrement, és emiatt történt a leállás. A helyszínen megvizsgált hibás alkatrészek elsőre úgy tűntek mintha túlterhelődtek volna, és ezért leégtek. Bár a túlterhelés okát nem értették, és nem is találták, nekiálltak a helyszíni cserének, munkálatoknak. Ahogy dolgoztak váratlanul hóvihar közelítette meg őket. A 327-es csapat tagjai úgy döntöttek folytatják a javítást, még a viharos időben is. Eközben a rádiókapcsolat folyamatosan zavarossá vált. Hol érthetetlen recsegésbe fulladt, hol megszakadt hosszú másodpercekig.
Az állomáson eközben feszülten figyelték az eseményeket. Az egyre nagyobb szüneteket produkáló rádióforgalomból azért tisztán ki tudták venni, hogy az alkatrész cseréket el tudják végezni.
Körülbelül 1 óra múlva a még mindig tartó viharban már csak szövegfoszlányok érték el az állomást. Ez volt az utolsó érthető üzenet.
- ......-MAG 11 üzemel.....
- .....hallanak minket?
- .....erősíts rajta, hátha....
- .....mindegy, indulunk vissza!
Ezután teljes némaságba burkolózott a rádiójuk.
Teltek múltak az órák, de többet nem jelentkezett be senki a rádión. A vihar 4 óra múlva csendesedni kezdett és kitisztult az idő. Ekkor az állomás parancsnok kiküldött egy felderítő szakaszt, hogy keressék meg a valószínűleg eltévedt embereit. A felderítők a szokásos útjukat végigjárták az EN-MAG 11 -ig, de nem lelték az embereket. A gépezet viszont meg volt javítva és prímán üzemelt. Ekkor elkezdtek szélesebb körben kutatást végezni.
8 óra múlva az állomáson arra lettek figyelmesek, hogy 3 ember támolyogva közeledik feléjük és húznak maguk után valamit. Azonnal kirohantak, hisz sejtették az eltűnt 327-es csapat lesz az. Igazuk volt.
Teljesen átfagyva találtak rájuk, hárman életben voltak (John Miller, Ken Harvest, Bill Smith) de kettő fő meghalt, megfagyott. Azonnal riasztották a felderítőket, hogy térjenek haza. A három fő erős kihűlés és kimerültség jeleit mutatta, ezért melegedőbe vitték őket és azonnali orvosi elsősegélybe részesítették őket.
Itt hangzottak el az első megdöbbentő kijelentések. A három túlélő egyöntetűen állította, hogy legalább 2-3 napja bóklásztak a hideg jeges tájon és nem találták az állomást, amit nem értettek sehogy se. Az iránytűjük megbolondult , így arra nem számíthattak.
Az orvosok úgy gondolták a kimerültség miatt beszélnek félre, bár furcsállták, hogy ugyanazt mondják mindhárman. Néhány nap kellett míg teljesen felépültek de még mindig ragaszkodtak a történetükhöz, és a másik két társuk halálát is ehhez kötötték. Amikor szembesítették őket azzal, hogy mindössze 8-9 órára veszett nyomuk, egyszerűen nem hitték el.
A 3 életben maradt technikust végül hazaküldték, mondván pszichológiailag már nem tudnak részt venni a munkában, el is bocsájtották őket.

Talán a történet itt véget ért volna, ám 1957 Szeptember 6-án megint rakoncátlankodni kezdett az EN-MAG 11. Hol működött hol nem, majd egyszer csak elnémult. Az állomás főnök újból elrendelte a nagyjavítást és kiküldött egy csapatot. De még az indulás órájában váratlanul megjavult a berendezés. Mivel nem voltak biztosak benne, hogy ez csak ideiglenes, a csapat folytatta az útját. Megérkezvén a berendezéshez azonnal hívták az állomást, és a következő elképesztő történettel álltak elő. Az EN-MAG 11-ben ismeretlenek javítottak és cseréltek alkatrészeket, amelyek miatt üzemel újból. Kissé zavarba ejtő volt a dolog ugyanis szinte ezzel egyidőben befutott egy rossz minőségű rádiójel is.
- ......-MAG 11 üzemel.....
- .....hallanak minket?
- .....erősíts rajta, hátha....
- .....mindegy, indulunk vissza!
Ismerős volt a rádióforgalom az előzőleg bajba jutott csapattal kapcsolatban, azonnal visszarendelték az egységet, akik gond nélkül meg is érkeztek. Talán el is felejtették volna az egész ügyet, amikor majd 6 óra múlva az állomásvezetőnek jelentették, hogy 3 alak közeledik az állomás felé és húznak valamit magukkal.
A történet itt kezdett igazán hátborzongatóvá válni. A 3 embert behozták és azonnal az orvosiba menekítették, látszódott rajtuk a fagyás okozta sérülések. A magukkal húzott valami, pedig 2 halott ember volt.
Az orvosiba már akkor magyarázni kezdték, hogy eltévedtek a viharban és legalább 2 napja kóboroltak és keresték a bázist. Amikor az orvosok értetlenkedve rákérdeztek, hogy mégis kik ők, hogy itt dolgoznak? Magukat így azonosították : John Miller, Ken Harvest, Bill Smith - Mindenkiben meghűlt a vér. Bár az arcuk sebes volt és nem lehetett felismerni őket, a nevek említése teljesen megváltoztatta a helyzetet.
Az állomás parancsnok azonnali katonai segítséget kért az igencsak furcsa helyzet kezelésére. A három fagysérüléses embert karanténba helyezték, a 2 hullát pedig jól elzárták.

Még aznap megérkezett a katonai kutatócsapat és elsőre nem akarták elhinni mi történt? Megmutatták nekik a hangfelvételeket és a helyszíni fotókat a javításról. Mindhárom embert azonnal elkülönítették és visszaszállították a szárazföldre egy katonai kutatóbázisra.
Talán itt véget érhetne a történet de nem így történ.
Pár hónapra rá, minden részletében pontosan megismétlődött az esemény. Újból meghibásodott az EN-MAG 11, újból feltűnt a három szerelő akik a 327-es tagjainak vallották magukat.
1958-ban még 3 alkalommal történt meg, illetve 1959-ben négy alkalommal, amikor úgy döntöttek megszüntetik az egész állomást és az EN-MAG 11-et. Az épületeket berendezéseket elbontották és elszállították az egész területet magára hagyták ezután évekig.
Később1963-ban egy felderítő repülést végeztek a terület közelében, és bár nem teljesen felismerhetően de úgy tűnt a hóban holttesteket láttak az állomás környékén, jó pár tucatot. Ez volt az utolsó jelentés az egész ügyről, minden adatot titkosítottak.Azóta nem lehet tudni, hogy vizsgálják-e a területet vagy sem.
A megmentett 327-es tagokkal nem lehet tudni mi történt, teljesen nyomuk veszett, mind az első csapatnak, mind az utána felbukkant három tagú csapatoknak.

Kép az EN-MAG 11 berendezésről.

327-es_03.jpg

Utolsó kép a THOM-9 bázis helyéről. Az épületek nagy részét elbontották. A képen a fényes pont valamilyen fém alkatrészről visszaverődő fény, feltételezések szerint napelem tábla lehet. A fekete pöttyöket nem tudták azonosítani, de gyanítják, hogy áldozatok. A fagyvédő ruhájukban érte őket utol a végzet, és a hó  még nem temette be a testüket.

antartktisz_03.jpg

A Saldo toronybeli eltűnések

A Saldo tornyot 1997-ben kezdték építeni Buenos Aires-ben. Már a kezdetekben problémákkal néztek szembe, az építés lassan és körülményesen haladt, sok volt a tisztázatlan baleset. Érthetetlen módon csak az építés közben 17-en zuhantak le az épületről. Amiket nem tudtak később sem tisztázni, és a munkásokra fogták az eseteket mint felelősök.
A Saldo torony végül 2000-ben lett átadva és egy nemzetközi távközlési társaság kibérelte az egész épületet. Főhadiszállásnak akarták használni, és a környező városból, nagyobb településekről ide központosították az embereket. A cél az volt, hogy mérsékeljék a kiadásokat, hisz így nem sok apró épületet kellett bérelniük, hanem egy nagy központot, ahonnan ugyanúgy ellátták a tevékenységüket. A cégnek gazdaságilag megérte de a dolgozók körében érthető módon már nem volt akkora sikere. Az épület 30 szintből állt, amiből 28 emeleten voltak irodák. A társaság közel 4000 főnyi emberét zsúfolta össze.
2001-re már az összes irodában dolgoztak, a hirtelen összeköltöztetett más-más munkatempóhoz szokott munkások között fejetlenség lett úrrá. Ráadásul a legtöbb esetben a régi bevált főnökeiket is elvesztették, hisz az átszervezésnél sokakat kirúgtak, vagy más pozícióba kerültek. Az új főnökökkel pedig nem ment súrlódásmentesen az ügymenet. Sokszor értelmetlen ide-oda küldözgetéssel bosszantották a munkatársakat. Hol fel kellett menni 5-6 emeletnyit és valakivel egyeztetni, hol csak két irodával arrébb. Ezért az épület egy nyüzsgő méhkas képét mutatta, amiben senki nem tudta a másik hova tart és miért, de biztos halaszthatatlan dolga van.

2001 November 20-án a frissen kinevezett Lucas Herrera helyi kapcsolatok vezető beosztású főnökéhez befutott egy kora reggeli hívás. Egy kétségbeesett nő hívta, hogy Ernesto Premiero mint a Herrera-nal dolgozó ember eltűnt, nem ért haza. Herrera nem is emlékezett arra, hogy Premiero nevű kollégája valaha is lett volna, ezért első körben türelmet kért, hogy utánanézzen a személyzeti osztályon. A személyzeti osztály csak másnap múlva hívta vissza az érdeklődő Herrera-t, hogy valóban dolgozik nála egy Ernesto Premiero nevű tag mint ügyintéző.
Herrera ezután felkereste az osztályát, ahol 22-en dolgoztak és keresni kezdte a beosztottját. Ez nem vezetett eredményre. Bár 5-6-an emlékeztek a fickóra, de fogalmuk sem volt hova lett? Látták bent dolgozni, de senki nem emlékezett rá, hogy elment vagy mást csinált volna?
Herrera visszahívta a kétségbeesett asszonyt és tájékoztatta, hogy bent volt tegnap Ernesto, de ismeretlen helyre távozott. Ezzel le is tudta az ügyet.

4 nap telt el amikor Herrera az ebédlőben sorban állt, amikor meghallott egy beszélgetést az előtte levő emberektől. Egy Thomas nevű ügyintézőről beszélgettek, akit nap közben fel küldtek néhány fénymásolt anyagért a 27. emeletre, de nem jött le. Sőt amikor sürgetni akarták akkor nem találták őt. Végül felhívták a fénymásolással foglalkozó osztályt a 27. emeleten, hogy mi van az anyaggal? De ők értetlenül álltak a kérés előtt. Aznap senki sem érkezett hozzájuk anyagért arról az osztályról. Thomas egyszerűen eltűnt amíg felfelé ment a 27. emeletre.  Herrera ezt egy vicces sztorinak gondolta, és közbevágott, hogy szerinte a fickó lelépett anélkül hogy bárkinek is szólt volna.

November 28-án reggel Herrera-t rögtön a portán egy felső vezető fogadta. Azonnal bevezette egy földszinti irodába és becsukta az ajtót. A vezető elé tárta, hogy az egyik divízió vezetésébe be kell segítenie, mert előző nap délután eltűnt nyomtalanul a helyi illetékes vezető. Már nap közben feltűnt a titkárnőjének, hogy sehol nem látja, de mivel kora este egy értekezleten kellett volna részt vennie, kerestetni kezdte. Ami eredménytelenül zárult. Sehol nem találták, a legutolsó nyom, hogy lifttel elindult felfelé valamit intézni a 12. emeletről.
Herrera erre felfigyelt, és megjegyzést is tett , hogy ez nem az első eltűnés az épületben. De az aggodalmát elhessegették, és magánéleti gondokra hivatkoztak, hogy már korábban is volt ilyen.

Herrera-t azonban nem hagyta nyugodni a dolog. Elvégezte a szokás napi és azon felül vállalt munkáját, majd a nap végeztével lement a biztonsági szolgálathoz.
Az eltűnés napjáról visszanézte a felvételeket. A legnagyobb megdöbbenésére a felvétel tanúsága szerint az eltűnt vezető beszállt a 12. emeleten egy liftbe, de onnan már soha nem szállt ki. Egyik emeleti kamera sem mutatta, hogy kilépett volna belőle. Sőt a lift utazásának a nyomát lekövetve, a következő emeleti megállónál már üres lift várta az ott belépőket. Tulajdonképpen két emelet között eltűnt a liftből.

Herrera nem talált magyarázatot, de másnap megint eltűnt egy személy, amiről az ebédlőben hallottak alapján szerzett tudomást. Elkérte a nevét, és megkérdezte a munkatársait mikor hová tartott? Ezután újból a biztonságiaknál nézegette a felvételeket, de szinte teljesen ugyanaz történt. Csak más emeleten, és más lifttel, de itt is két emelet között tűnt el a személy. Azonnal értesítette a felettesét, hogy több ilyen ügy van és bár nem érti a helyzetet, de értesíteni kell a rendőrséget.

November 30.-án a rendőrök kivonultak és vizsgálódni kezdtek. Természetesen híre ment, hogy többszörös eltűnés miatt nyomoznak, de eleinte csak nevettek rajta az emberek túl bizarrnak tartották.
Kiderült, hogy az elmúlt hónapban összességében 24 eltűnést jelentettek az épületből. A vezetők viszont elszigetelt esetként kezelték őket, és nem folytattak további vizsgálatot, kivéve Herrera.
A rendőrök befészkelték magukat az épület földszintjében és úgy vélték egy sorozatgyilkossal lehet dolguk és részletesen kezdték vizsgálni a kamerafelvételeket. 
December 3-án viszont hasonló körülmények között eltűnt az egyik nyomozó. Hamar híre ment és ettől teljesen felbolydult a méhkas. A dolgozók közt pánik tört ki, és sokan betegségre hivatkozva hazamentek , illetve a következő napokban nem jöttek be dolgozni. Az épület elnéptelenedett, és bár a rendőrség le akarta zárni a helyszínt ez magától megtörtént. Senki nem mert belépni a házba.

A nyomozók megfeszített erővel keresték eltűnt társukat, de nyoma veszett. Legutoljára egy liftbe látták beszállni, hogy megvizsgálja belülről. A technikusok azonnal áramtalanították a lifteket, majd mindegyiket szétszedték, és átkutatták a liftaknákat tetőtől talpig. De az eredmény lehangoló volt. Semmi nyom, még hajszálakat sem találtak. A liftből egyszerűen köddé vált a nyomozó.
A nyomozást még évekig folytatták, te holtvágányra jutottak. Se gyanúsított, se indíték, se nyomok. Totális rejtély volt az egész ügy.

Később a lifteket nem építették újjá, sőt mivel egy ember sem volt hajlandó ott dolgozni, sőt még biztonsági őrök sem akarták felügyelni az épületet, így teljesen a természet martalékává vált. Idővel minden közművet elzártak, egy ideig hajléktalanok majd drogfüggők éltek az alsóbb szinteken, de ők is elköltöztek, vagy eltűntek, de ezt már senki nem követte nyomon. Időnként tűz ütött ki az alsóbb emeleteken, amit gyorsan megfékeztek a tűzoltók, de más már nem mert az épület közelébe menni.

Végül 2010-ben kiadták rá a bontási engedélyt az épület kritikus állapota miatt, majd az épületet robbantással a földdel tették egyenlővé. Jelenleg egy másik toronyház áll a helyén, de ezzel az épülettel semmi gond nincs. Nincs rejtélyes eltűnés, nincs gond. Az eltűnések soha nem ismétlődött meg és lassan a homályba veszett az elszomorító és megfejthetetlen ügy. A rendőrségen titkosították az aktákat amit a cég kérésére tettek meg, nehogy rossz hírüket keltse ez az eset.

  

reese_tower.jpg

Beismerték : Szovjetúnió nukleáris csapást mért a Náci holdbázisra.

Még 1958-ban utasítást adtak a szovjet központi bizottságban, hogy fejlesszenek ki egy rakétát ami a holdra tud juttatni egy nukleáris fegyvert. Az oka prózai volt, évek óta tudták a nácik holdbázist építettek és onnan szervezték a föld békés lakosai ellen a támadásaikat.

A náci holdbázis távcsöves vizsgálatából kiderült, hogy nem kell hatalmas fegyver, hisz a bázis egy kisebb robbanásban is megsemmisül a fellépő dekompresszió és az elektromos hálózat tönkremenetel miatt. Természetesen a mérnökök tudták, hogy itt pusztító légnyomással nem számolhatnak, hanem csak a fellépő hatalmas hővel és sugárzással, amik megolvasztják a fémet, és a bázis szerkezete tönkre megy.
A tervek épp ezért először 2-3 kt méretű bombát takartak, amelyet végül 10-12 körülire feljavítottak, mondván biztos ami biztos. A bombát 1961. Április 19. -én lőtték fel egy erre alkalmas rakétával, amely rövid 3 napos út után elérte a célterületet, ahol a bázis fölött begyújtotta a nukleáris töltetét. A robbanásról egyetlen rossz minőségű felvétel maradt fenn, amely a felvillanást mutatja be.
A programot sikeresnek tartották mert a megfigyelések szerint a holdbázis teljesen megsemmisült, azonban még májusban bejelentette Kennedy a holdprogramot, aminek az oka az volt, hogy fel akarták térképezni a náci bázist, illetve onnan technológiát hozzanak haza. A holdprogramjuk ebből kiindulva sikeres volt. Egyes feltételezések szerint amikor oda értek az amerikai űrhajósok felfedezték, hogy van még ott bázis, ezért megegyeztek az ottani vezetőkkel a program végén többet nem térnek vissza.

Majdnem sikerült 60 évig titokban tartani ezt az akciót, azonban Matthias Uhl történész a Moszkvai levéltárban ráakadt az elképesztő dokumentumokra, így már nem maradhatott titokban. Persze az ügy elkenése azonnal megkezdődött, amely szerint csak gondolat kísérlet volt az egész amit papírra vetettek, és féltek az indulás után visszazuhanó atomtöltettől. Ennek ellentmond a fellelt videó, és az oroszok magabiztossága, hisz Gagarint is fellőtték kérdés nélkül. Ezt is megtették,egyben pontot tettek a náci holdbázis történetére.

A fennmaradt videó - nazi_moonbase_nuclear_hit.gif

A Náci UFO vadász egység rejtélye!

22be572c1fb42e1b7b31cc00be63b36b.jpg

Mint ismeretes a náci hadvezetés mindennel foglalkozott ami a totális hatalmuk eléréséhez kellett.
Ezek közé tartozott a hihetetlen okkult tudományok keresése (Frigyláda kutatása), az elképesztő szuper katona létrehozása, a sokak számára elfogadhatatlan hold bázis projektjük és ide tartozik a titkos és kevesek által ismert UFO kutató részlegük. Persze náluk ezt másképp nevezték, mégpedig NIF-nek (Nicht identifiziertes Flugobjekt).
A kutató részlegük már a 30-as évek elején felállt, és nem kendőzött szándékuk volt, hogy megismerkedve az idegen lényekkel titkos technológiát és fegyvereket szereznek be tőlük, vagy békésen vagy erővel.
Azonban a 40-es évek elejére egyértelművé vált, hogy az UFO-k nem akarnak egyezkedni velük. Hans Neumann a részleg egyik kutatótisztje szerint az idegenek a kapcsolatfelvétel után teljesen elzárkóztak, és csak megfigyelői tisztséget akartak betölteni. Mondván, majd az emberek eldöntik a saját sorsukat.
A Wehrmacht ezt megtudván azonnal speciális egységet hozott létre, amely az UFO-k levadászására szakosodott, hogy mindenképp megszerezzék a tudást a technológiát, mind harci járművekhez, mind fegyverekhez.
Az ALK (Ausländische Luftwaffe Kämpfer) légvédelmi csapatai átalakított 88mm-es FLAK-okat használtak, amelyben olyan lőszer volt amik az UFO-k páncélzatát felsértette, tönkretette. (Egyesek szerint a mostanában népszerű urán magos töltetek voltak. )
A lőszer leírásának dokumentációja illetve maga a fegyver a háború végével sok mindennel együtt az USA-ba került. Innen viszont már mindenki által ismerős történettel folytatódik, magával a Roswelli UFO incidenssel.
Ugyanis ez volt az első olyan eset, hogy az USA hadserege egy nácik által használt de  továbbfejlesztett fegyverrel egyszerűen lelőttek egy UFO-t, ami (bánatukra) nagy nyilvánosságot kapott. Az 51-es körzetben tovább folytatták a fegyver fejlesztését, hogy az illetéktelen behatolók ellen tökéletes védelmet adjon. Megfigyelések szerint az UFO-k váratlan irányváltása, vagy gyors és megmagyarázhatatlan távolodása a fegyver használata miatti reakció eredménye. Próbálják elkerülni a lelövésüket, ami úgy tűnik egyenlőre sikeres. Tanultak a Roswelli esetből.

Ez az egyetlen fennmaradt kép ami az UFO vadászat sikerét bizonyítja. Minden továbbfejlesztett fegyver titkos és semmiféle kép, adat jelenleg nem hozzáférhető.

 

Amerika sárkányai

01_1.jpg

1863-ban elejtett példány

Az amerikai polgárháború vetett végett a repülő hüllők uralmának Amerikában.

Amerika 19. századig nagyrészt kies vadon volt, és rémhíreket hoztak a felderítők hihetetlen sárkányokról. Amiket persze mindenki mendemondának tartott.
Aztán a polgárháború alatt megváltozott minden, több ősrégi állatot is lelőttek. Ezek a repülő hüllők hatalmasok voltak és lomhák. Így amikor meglátták őket gyorsan puskacsővégre kerültek.

02_1.jpg

1864-ben elejtett példány


Az indiánok nem örültek ennek, mert szent állatoknak tartották, akik már az ő létezésük előtt is itt éltek ősidők óta. A hegyekben megbújva, néha körbe repülve a környéket láthatóak voltak, de nyomukra nem mertek kelni, ugyanis rosszabb esetben egy kisebb embert is elragadtak a karmaikkal.

08_1.jpg

1865-ben elejtett példány


Az egyik ilyen lelőtt példány 6 méteres szárnyfesztávval rendelkezett, ami döbbenetes méret. Mivel a tudósok sok pénzt ígértek a megszerzésükért, ezért hajtóvadászat indult a szárnyas szörnyek iránt.
Azonban csak 1 tucat példányt sikerült lelőni. Élve viszont sosem sikerült elfogni, a búvóhelyüket vagy fészküket nem találták. Kizárólag repülés közben látták őket, és kerültek puskacső végre, vesztükre. A vizsgálatokból kiderült, hogy a Pterosaurus rokonságába tartozó élőlény. Amely már rég a kihalt lények sorában kéne lennie, de valamiért mégis itt voltak érthetetlen okokból.

05_1.jpg

Valószínűleg egy kölyök példány, amit szintén levadásztak.


Mivel több látható sárkány nem került elő, a lelkesedés is alább múlt. Úgy gondolták teljes mértékben sikerült a rémisztő dögöket elintézni. Sokáig nem foglalkoztak a keresésükkel, és újból a kétkedők áldozatává vált eme nemes állatok híre. Több polgárháborús rajz tanúskodott mellette, de ezeket a XX. század közepéig nem fogadták el hiteles információknak.

04_1.jpg

09_1.jpg

Két korabeli rajz, festmény amely az elejtett állatokat mutatja.


A helyzet a modern tudomány korában sem változott egészen a XX. századig közepéig. Amikor Montana területén a 1960-ban lelőttek egy példányt.

10_1.jpg

1960-ban lelőtt példány a vadászokkal.

A kétkedők felkapták a fejüket, és azonnal cáfolni kezdték az egészet. Egészen odáig fajult a dolog, hogy hamisított képeket állítottak elő, valamint ezt egy Freakylinks nevű TV műsorban bemutatták mint cáfolat a lények létezésére. Azonban hamarosan kiderült, hogy pont az ő képeik a hamisítványok és szerkesztettek.

03_1.jpg

Hamisított kép. Bal oldali eredeti, a jobb oldalit szerkesztették.

A rejtélyes lények továbbra is a homályba vesznek, hisz 1960 óta egy példányt sem láttak belőlük. Az is elképzelhető , hogy a fajuk utolsó képviselőjét lőtték le akkor, aki túlélhette a polgárháborús időszak őrült vadászatát. Akárhogy is van, a tudomány értetlenül áll előtte. Az a bizonyíték, hogy élnek belőlük páran az várat még magára.

A Kansasi óriás szöcskék

01.jpg

Amerikában az 1930-as évek második felében röntgensugárzással próbáltak mutációra késztetni haszonnövényeket, ez viszont nem várt eredménnyel zárult.

A genetikailag módosított növények 1936-ban kerültek elültetésre és bár nagyobb és sűrűbb hozamot hoztak, az elvárásoknak mégsem feleltek meg, viszont a következő évben igen különös változás állt be a szöcskékben akik rendszerint dézsmálták ezeket a növényeket.
Óriási méretűvé nőttek! Még a legkisebb példányok is 40 centiméteresre nőttek, de voltak igazi gigászok amelyek a Jurassic Parkot hozták el a farmerok életében. Az akár 10 méteresre megnőtt példányok nem sokáig húzták, mert repülőről vadászták le őket mind egy szálig, a méteres példányokat a lakosság intézte el fegyveres erővel. Hatalmas káosz alakult ki, a termények, fák, növények hatalmas területen pusztultak el. Szerencsére 1937-re teljesen felszámolták a rovar inváziót és megsemmisítették a nyilván genetikailag hibás növényeket, amik miatt lettek az óriás rovarok.
A kormányzat azonnal el kezdte tussolni az ügyet, egy Wisconsin-i újságot bíztak meg, hogy álhíreket gyártson az ügyről, és később ezt a HOAX-ot hősiesen le is leplezték, azonban azzal nem számoltak, hogy a hatása még a mai napig is érződik, időnként előfordulnak méretes szöcske példányok, de szerencsére ezek már ritkán haladják meg a 10 cm-t. De továbbra is őrzik egy balul sikerült kísérlet történetét.

02.jpgA helyi farmerek maguk vették kézbe a rovarirtást.

03.jpg

Sokszor puszta kézzel estek az elszemtelenedő szöcskéknek

04.jpg

Volt , hogy az elejtett példány vasúti szerelvényen találták, ahogy a gabonát dézsmálta.

06.jpg

Vagy egy munkagép fogságába esett a földeken.

08.jpg

Mindenre felmásztak, ami étellel kecsegtetett.

11.jpg

A 80-as években elfogott példányok, már nem voltak olyan nagyok.

12_1.jpg

13.jpg

Egy mai óriásszöcske tenyér nagyságú még mindig, mérete 10 cm körül mozog.14.jpg

Újságcikk, amit később lelepleztek győzedelmesen. Juneau County Chronicle, Wisconsin. 1937. Szeptember 16.

15.jpgA kísérletbe módosult haszontermények, amik vonzották a szöcskéket.

17.jpg

A gigászira megnőtt élelmiszerek hamar romlottak, és a felhasználásuk nehézkes volt.18.jpg

Végül minden ilyen módosult terményt megsemmisítettek.

A 8-as szekvencia

dns.jpg

Az emberi génállomány egy töredék ismeretlen funkciókat lát el. Ezeket a részelteket LoF-oknak hívják és a  Wellcome Trust Sanger kutatói pont ezek után kutatnak.

A LoF -ok olyan szekvenciák, amelyek látszólagos funkció nélküli genetikai kapcsolók a dns-ben vagyis elveszett funkciójú gének. Ezek a gének minden egyes emberben benne vannak és öröklődnek másolódnak ki tudja mióta? Ezek aránya a teljes géntartomány 1%-a. Ezek gének nagyrészt valami hibás funkció elszeparálása a rendszerben, de nem tudni vajon miért maradnak meg, és másolódnak, miért nem törlődnek?
Már korábban is felmerült, hogy ezek a gének esetleg olyan funkciókat is takarhatnak amelyek speciális képességeket adnak az embernek, akár hatékony energiafelhasználás, élesebb érzékszervek, fejlettebb intellektus , erős csont és izomzat vagy valami olyasmi ami most jól jöhet a modern világban.
Akár azért is választotta le a génrendszer ezeket a szekvenciákat, hogy tartalékolja olyan időkre amikor erre nagy szükség lesz, de mivel egyszer ezek hasznosak bizonyultak nem akar pazarolni, ezért elzárja és amikor itt az idő akkor előveszi, és nem kell újabb generációkat elhasználni a kifejlesztésére.

Egy katonai kutatócsoport (MHGS - Military Human Genom Search) ezek vizsgálatába kezdett, hogy létrehozzanak egy feltételezett szuper katonát. Amely vagy az intelligenciájával, vagy erejével felülkerekedik a többieken.
Kiválasztottak néhány kikapcsolt gént, majd egy szimpla nátha vírus módosításával felnőtt alanyok számára beadták. Így jutottak el a 8-as szekvenciához, ami bár a várt hatást nem érte el, viszont meglepő dolgot idézett elő.
Eredetileg koncentráció növelését várták a genom bekapcsolásától azonban egy komplett memória törlést okozott az alany agyában. Bár nem teljes körűt, hanem részlegest de azt tartósan. A kísérleti alany tudta kicsoda ő, de nem tudta hol van, nem ismert fel tárgyakat, helyzetet, vagyis teljesen összezavarodott, "harcképtelenné" vált, mellékhatásként még epilepsziás rohamok is gyötörték. Tulajdonképpen a várt hatás totális ellen tétje került a kezükbe.

Először csődként kezelték az esetet, majd rájöttek a harci alkalmazásának jelentőségére. Új biológiai fegyverként mindenképpen bevethető, hisz nem feltétlen az ellenség elpusztítása a cél. Úgy is elérhető a hatás, ha megbénítják őket. Képzeljük el ahogy egy egész század megzavarodik, nem érti mi történik és hol vannak? Abban a pillanatban harcképtelenek lesznek. A hatást egyenlőre különböző korú, nemű embereken próbálták ki.
Az előnye, hogy nem lehet diagnosztizálni mint támadást, hisz egyenlőre tökéletesen rejtve marad egy enyhe megfázás mögé bújva.
A problémát egyenlőre a célba juttatás okozza, hisz a nátha vírust arra viszi a szél amerre tudja. Így könnyen előfordulhat, hogy a támadó sereg esik áldozatául a támadásnak, amit indított. Ők felejtenek el mindent, és így bizony ők lesznek a helyzet károsultjai.

A tesztek tovább folynak, eddig eredmények szerint kis célzott adagokban kis létszámú ellenség ellen még mindig megfelelő hatású.

Az alábbi videó az egyik tesztalanyról készült.

 

 

 

A halálos HK-S1 vírus története

hks1_08.jpg

A vírus mindössze egyszer mutatta meg magát, és 100%-os halálozási rátával dolgozott. A biológusok még csak most fejtették meg a működését.

1983. Április 27. -én St. Etien falu elnémult, telefonok bár kicsöngtek a kis kanadai faluban, de senki nem vette fel, először a telefontársaság intézkedett és kiküldött egy szerelőt a helyi központ ellenőrzésére. A szerelő reggel 7 órakor indult Kamloops-ból és este 5 órakor tért vissza, amit elmondott az mindenkit aggodalommal töltött el.
hks1_01.jpg
A beszámoló szerint a falu kihalt volt szó szerint. A postahelységben ahol a telefonközpont is volt jó pár holttest hevert, amikor elrohant a kirendelt rendőr épületéhez ott is holtakat talált. Ekkor visszapattant az autóba is amilyen gyorsan tudott vissza sietett.
A rendőrséget azonnal értesítették, akik kivonultak a helyszínre és zárlatot rendeltek el. A házak átkutatása során több mint 200 holttestet fedeztek fel. Mivel külsérelmi nyomot nem találtak senkin, azonnal a közegészségügyet értesítették. Valamilyen mérgezésre gyanakodtak.
A kiérkező hivatalnokok bár mérték a légkör szennyezettségét semmi nem utalt mérgezésre, illetve a holttestek élettani nyomai sem erre utaltak. Mivel nem jutottak dűlőre az összes holttestet elszállították egy külön hűtőterembe, ahol boncolásnak vetették alá őket. St. Etien pedig vesztegzár alá került, senki nem térhetett be, vagy utazhatott át rajta.
hks1_05.jpg
A boncolások meglepő eredményre jutottak. Mindegyik áldozatnak megállt a szíve, vagyis hirtelen szívhalálban haltak meg. Ilyen tömegesen előforduló azonos eset viszont nem lehetséges - gondolták. Tovább elemezték a mintákat, hátha vegyi mérgezés vagy biológiai támadás történt. Míg ezen dolgoztak, Dr. William Krautz és csapata újabb meglepő dolgokat fedeztek fel a holttesteken. Mindegyik áldozat egészséges volt a halála előtt.
hks1_02.jpg
Ez csak azért volt furcsa, mert egy ilyen pár százas közösségben is előfordulnak beteg emberek, pl. : bőrbetegség, bélbetegség, cukorbetegség, rák és egyéb gyakoribb esetek. Azonban egyik páciensen sem voltak ezek kimutathatók. Még az olyan öreg embereknél sem, akiknél igen magas a kockázati tényező. Ennek ellenőrzésére megkeresték a helyi orvos Dr Crabs naplófeljegyzéseit, hogy tényleg ilyen egészséges közösség élt itt?

A napló sok feljegyzést tartalmazott, de a legérdekesebbek Március 4. -ével kezdődtek:

- Henry Johnson ma betért hozzám egy vadászatból amit a 14 éves fiával vitt véghez. Henry és a fia magas láztól szenvedett (39-40 fok), ennek ellenére tiszta volt a tudatuk. Megvizsgáltam őket, de a lázon kívül semmi bajuk nem volt, se tüdő hang, se köpet. Lázcsillapítót adtam nekik és hazamehettek.
- Március 5. : Johnsonékat meglátogattam dél körül, és meglepődve tapasztaltam, hogy a magas láz elmúlt, és úgy tűnik semmi bajuk. Vígan aprították a ház körül a tűzifát. A fiút megvizsgáltam, mert tavasz idején allergiás rohamai szoktak lenni, de tisztán vette a levegőt. Elmondásuk szerint a gyógyszert nem szedték, ezért visszaadták.
- Március 8. : Mrs Wright a szokásos orvosi ellenőrzésre érkezett. Korábban vesebaj, köszvény és magas vérnyomás gyötörte. Elmondása szerint remekül érzi magát, nem fájnak az ízületei, és a vizelete is tiszta vérmentes lett. Ezt egy üvegcse mintával igazolta, és remek hangulatban mesélte, hogy ő meggyógyult és úgy érzi megfiatalodott. A kérdésemre, hogy mi történt? Csak annyit mondott, a helyi indián családnál Nawatéknál volt látogatóba vacsorára, nagyon kedvesek és másnap reggel már így ébredt, hogy kutya baja.
- Március 12. : Ma Willam család, Andrew Henrickson és Joe Bob nézett be hozzám. Meg is lepődtem, hogy ennyien megkerestek. Willam család szinte minden tagja valamilyen tüdőbetegségben szenved, ma gyógyultan távoztak. Henrickson letette az asztalomra a dioptriás szemüvegét, hogy már nem kell. Joe Bob, pedig azt újságolta most már meg bírja enni a felesége főztjét és nem kap hasmenést.
- Március 20. : Ma elmentem Judi Chil-hez, aki 87 éves, és 8 éve fekéllyel küzd a lábszárán. Az érszűkület és a cigaretta hatására soha be nem gyógyuló sebei lettek. Amikor leveszem a kötést a lábáról nevetve rágyújt egy cigire, és azt mondja - Doki már 1 hete begyógyultak, semmi bajom.
- Április közepéig az egész Etien falu lakossága gyógyultnak tekinthető, sőt olyan meglepő élettani javulások álltak be, mint a szemüvegeseknek helyreállt látása, az ősz haj megszűnés, melanomák eltűnése.
- Április 24. : Henry Johnson felesége Mary rémülten rohant értem a férje és a gyereke összeesett az udvaron. A helyszínen nyugtáztam a halálukat, elsődlegesen szívleállásra gyanakodtam.
- Április 25. : Mrs. Wright elhalálozott, időskori szívmegállás, délután Henrickson és a szomszédai is elhunytak.
- Április 25. : Ma Willam-ék és szomszédaik, majd egész nap csöng a telefon, hogy hullanak a lakosok, mindenkinél a szívmegállás a tényező. Ma értesítem a hatóságokat a járványról.

Itt véget ér a napló. Egyértelművé vált, hogy ez valami fertőzés, amely igen fura tüneteket produkál és egyben igen magas a halálozási rátája.
A laboratóriumok igazolták a feltevést, egy igen különös vírus okozta a bajt. El is nevezték HK-1-nek, Dr Krautz után. De semmi többet nem tudtak meg róla, ahogy jött úgy el is múlt.
hks1_09.jpg
A holttesteket azonnal elhamvasztották, de némelyikből mintát vettek a később precízebb vizsgálatok céljára. A falu, amely kicsi volt és egyben kihalt lerombolták a biztonság kedvéért, nem tudták azonosítani a fertőzést, és azt sem miként terjed. Rövid hírben természeti katasztrófának állították be a falu eltűnését.

Teltek múltak az évek, míg 2015-ben egy kutatócsoport rálelt a HK-1 mintáira. A laborban tenyészteni és vizsgálni kezdték. Amire rájöttek :
A vírus nem hagyományos úton terjed. Elsődlegesen érintéssel adja át magát, és ekkor is az emberi idegrendszert támadja meg. Mivel érző idegek a testrész legtávolabbi pontján is vannak a bőrben, bárhol elég egy érintés. Az idegszálon (Axon) felfutva eljut a központi idegrendszerbe, ahol el kezdi átprogramozni egyrészt a viselkedést (derűs jókedv, fiatalos érzés), és magát az emberi sejteket. A hibás sejteket leselejtezi, és lecseréli olyan jó sejtekre, amik már az ő DNS szálait tartalmazza. Ezért ért el olyan hatást, hogy a páciensek el kezdtek meggyógyulni. Minden rosszul működő sejtet eldobott, hogy lecserélje persze a saját tökéletes mintájával. Nem volt szüksége hibás sejtekre és selejtre, mert az veszélyeztette a szaporodását. Tulajdonképpen az önös érdeke azt kívánta, hogy minden más fertőző, vagy betegséget okozó komponenst eltöröljön, mindenáron egyeduralkodóvá akart válni a gazda szervezeten belül.
Hogy mi célból? Az sajnos nem derült ki, mert valami miatt a központi idegrendszerben hibák keletkeztek, amely mindenkinél a szív leállását okozta. Ugyanis meggátolta egy idő után a szív felé az ingerületátvitelt, amely azonnal szívmegállást okozott. Tehát ez volt a közvetlen oka a tömeges halálnak a faluban. Érthetetlennek tűnt, hogy egy ilyen bonyolult és produktív vírus miért lesz öngyilkos?
A tudósok kezébe a szerencse egy újabb nyerő lapot adott. Ugyanis a kísérletek tovább folytatódtak és rájöttek, hogy 40-70 óra múlva a halott sejtekben bekapcsolódnak bizonyos gének, és aktívakká válnak, majd megpróbálják az elhalt élőlényt működésre kényszeríteni. A majomkísérletek bebizonyították, hogy körülbelül minden századik esetre ez sikerül is. Az élőlény bizonyos fokig életképes lesz, a sejtek egy része újból működik. Persze ehhez adott körülmények kellenek, mint például a -5 től +5 fokos hőmérsékleti tartomány. + 5 fok fölött a sejtek nagyszámú pusztulása ezt megakadályozza, -5 fok alatt pedig a fagyás gátolja ezt meg.
A vírust ekkor átnevezték HK-S1 névre, amelyben az S=Servator név lett, amely az élet megőrzésére utalt.

A tudósokat azonban nyugtalanította ez a vírus. Ugyanis ha a vírus célja, hogy a halál beállta után is terjesztővé válhasson az áldozat 40-70 óráig, akkor meg kell vizsgálni mi lett St Etien lakosságával illetve azokkal akik érintkeztek vele.
A vizsgálatból kiderült, hogy a holttesteket 40 órán belül elhamvasztották, ez a veszély elhárult, viszont a névjegyzék átvizsgálása után kiderült, hogy nem minden holttestet gyűjtöttek be. A hivatalos adatok szerint 227 lakosa volt St Etien-nek, de csak 224 holttestet gyűjtöttek be. Eddig ezzel nem is foglalkoztak, hogy lehetnek még vírus hordozók a környéken, amik terjeszthetik a kórt. Az eset mindenképp nyugtalanító volt, mert nem tudták honnan származott? Felmerült a fagyott északi talajból kiszabaduló vírus verziója, de mivel újabb tömeges fertőzés nem történt, úgy gondolták ezzel lezárult az egész ügy. A vírus valószínűleg elpusztult az utolsó hordozóival együtt.
hks1_07.jpg

A nagy magyar kaszinó lehúzás!

kastino.jpg

Az Őrs vezér térnél az Árkád üzletközpontban lévő Merkur kaszinóban esett meg az igen fura történet.
2010-ben figyelt fel egy hosztesz egy játékosra, aki meglepő technikával játszott.
Heti egy alkalommal, de mindig más napon meglátogatta a játékteremet éjfél után fél órával, és különböző gépen összesen 10000 Ft-ot játszott el. Sosem többet, vagy kevesebbet. Majd leült egy géphez ahol 5000 Ft-ot rakott fel a játékra és egy gombnyomásra nyert 1 millió magyar forintot azonnal.
A kifizetés mindig megtörtént, és az ember azonnal le is lépett a helyszínről. A napi forgalom mellett nem volt feltűnő a veszteség, de egyszeri kifizetésként már igen. A játékterem ügyeletes vezetője eleinte nem is tett semmit csak feljegyezte a könyvelésbe a kifizetést. Akkor lett igazán gyanús a dolog, amikor a hosztesz aki éjszakánként találkozott a játékossal fel nem fedte miféle fura szisztémája van az embernek.

Mivel nem naponta járt be játszani, nehezen rakták össze a részleteket, de 2011 márciusától fokozottan figyelték a jelenséget és feljegyzéseket illetve kamera felvételeket készítettek. Hamar beigazolódott, hogy valóban 10000 Ft-nál többet más gépbe nem tesz se kevesebbet, és mindössze 20 percet vesződik ezzel. Majd leül a 27-es gép elé, és egy gombnyomással a maximális nyereményt fizeti ki neki a gép.
Ami biztos pont volt az ügybe az a 27-es gép. Mindig az elé ült le. Előtte véletlenszerűen játszott valószínűleg figyelemelterelés miatt, de a 27-es gép mindig fixen fizetett.

Először azzal próbálta megoldani a helyzetet a vezetőség, hogy haladéktalanul javításra és bevizsgálásra küldte a 27-es gépet, addig helyére állítottak egy másik példányt. A bevizsgálás még javában folyt, amikor egyik este megint megjelent a játékos, és ugyanazzal a szisztémával játszott. A végén megint leült a kicserélt 27-es gép elé, és megint nyert!
Ezt hitetlenkedve fogadták a terem vezetői. Valami globális szoftver problémára gyanakodtak. Ezért ő maguk is próba alá vetették a 27-es gépet, de nem jártak sikerrel. Nem tudták előidézni a kifizetést bárhogy próbálkoztak és bármennyi játékkal.
Jelezték a szoftver és hardver gyártó felé, hogy azonnal programot kell módosítani, mert abban lehet a hiba és az illetéktelen kifizetésnek a gyökere.
Ez nem volt egyszerű, bár a program hamar módosításra került, de magyar hivatalok intézkedés kissé lassú volt. Így újabb hetek és kifizetések teltek el.
Végül hosszas munka és a gépek újra hitelesítése után új programokkal indultak az éjszakának a gépek. A játékos nemsokára újból feltűnt. Mindenki kíváncsian várta most mi fog történni? De a fickó nem változtatott semmin, játszott különböző gépeken 10000 Ft-ért, majd leült a 27-es gép elé, és egy gombnyomásra nyert megint 1 millió forintot.
Döbbenten álltak az eset előtt. Ekkor már komolyabban utánanéztek az ügynek, gondoltak arra is, hogy esetleg valakivel összejátszik az ismeretlen, ezért a személyzetet átcserélték más termek személyzetével. Ez sem hozott eredményt, a milliók meg pörögtek kifelé a hetek pedig teltek.
Mivel más is rendszeresen játszott napközben a géppel a veszteség időnként javult a másik játékos kárára, ettől függetlenül aggódtak az üzemeltetők hisz már elég régóta folyt a kifizetés. Még azt sem tudták, hogy a felfedezése előtt mennyi ideig csinálta. A veszteség több mint 100 millió Ft is lehetett.

2012 Júniusában az egyik vezetőnek eszébe jutott, hogy lehet a hely a probléma! Maga a 27-es hely! Mindenki hitetlenkedve fogadta ezt a felvetést, de mivel más ötletük nem volt, ezért egyszerűen kivették a 27-es gépet a sorból, és a helyére egy kis dohányzó asztalt tettek.
Az eredmény megdöbbentő volt. A játékos bejött, eljátszott 10000 Ft-ot, majd odaállt a 27-es gép helyéhez. Hosszasan morfondírozott, majd letett valamit az asztalra és elment. A személyzet kíváncsian ment oda megnézni mit hagyott hátra? De csak egy 27-es rulettekhez használt zsetont találtak.

Az ember soha többé nem lépett be a játékterembe, lehet máshol próbált szerencsét, de ez már nem derült ki, mert a kaszinókat 2012. októberében bezárták.

Vera McCarthy rejtélyes gyilkossága.

vera_mccarthy.jpg

Vera Mccarthy egy fiatal 18 éves lány volt aki Alexander városában élt. A helyi középiskola kitűnő tanulója volt, és sokan kedvelték, és voltak akik kevésbé. A legfőbb probléma az volt, hogy Vera mindig kimondta azt amit gondolt kendőzetlenül és ebbe beletartozott az is ha egy fiúnak megtetszett de neki meg nem jött be az udvarló akkor lesújtó véleményt mondott róla. Szóval megosztó egyéniség volt.
Vera 1994-ben a 18. születésnapja után egy bérleménybe költözött ahol egyedül önálló életre vágyott. A költözése után 1 hónappal azonban édesanyja hiába hívta telefonon, nem vette fel. Nem aggódott de szólt a szomszédoknak nézzenek rá. Néhány perc múltán kétségbeesetten hívták vissza, hogy nagy baj van és siessen át.
Mire megérkezett a lakáshoz már kint voltak a rendőrök és a mentők, egy rendőrtiszttől megtudta a lesújtó hírt. Verát brutálisan bántalmazták, szexuális erőszak áldozata lett és meghalt.

A nyomozás elég ígéretesnek indult. Ugyanis a helyszín bővelkedett DNS nyomokban, mind szőr, mind bőrdarabkák illetve ondót találtak. Azonnal mintát vettek a lány összes férfiismerősétől. Kezdték azokkal akik haragudtak rá, majd akikkel jóban volt és így tovább. Az eredmény senkinél nem mutatott azonosságot.
Azonban nem csüggedtek a nyomozók, folytatták a környék bűnözőivel, drogosokkal, erőszaktevőkkel, tolvajokkal, rablókkal. Bár több száz mintát ellenőriztek semmi eredményre nem jutottak.
A nyomozás teljesen holtpontra jutott. Azt feltételezték, hogy egy átutazó lehetett, vagy egy sorozatgyilkos aki épp erre járt és máshol él. A DNS mintákat ezért ellenőrizték az országos nyilvántartásban is. De a hosszadalmas keresés megint eredmény nélkül zárult.

Az ügyet süllyesztőbe tették és ott hevert egészen a 2010-es évekig. Azonban Vera édesanyja (Holly) nyughatatlan volt, meg akarta találni a gyilkost. Szerencséjére valaki felhívta a figyelmét egy cégre, mégpedig a Family Tree DNA családfa kutató intézetre. Ez a társaság az ember DNS-e alapján az adatbázisában található más emberek DNS-vel összehasonlítva megtalálja a rokonait, vagy távoli rokonait akit esetleg még nem ismer, vagy örökösödés miatt keres.
Holly azonnal bement a rendőrségre és előadta az ötletét. A nyomozók ingatták a fejüket, de végül belementek és felvették a kapcsolatot a céggel, leadták nekik a gyilkos DNS mintáját. Ismét idegőrlő napok teltek el, majd a cég képviselője telefonált, hogy van egyezés. A nyomozók majd leestek a székükről, és azonnal a céghez rohantak.
Az egyezésről itt kiderült, hogy részleges de nagy százalékban tartalmaz egyezést, vagyis közeli rokona a gyilkosnak a megtalált személy. Rögtön megkapták az egyező egyén adatait, egy Fresno-i férfiről volt szó. A nyomozók mint akik biztosak a dolgukban rögtön házkutatási papírral indultak.
A Fresno-i férfit Ronald Smith-et (67) a lakásában találták, és azonnal házkutatást tartottak nála, de megint semmit nem találtak. Ekkor górcső alá vették a leszármazottait. Kiderült, hogy 3 lánya van és egy fia. A lányok értelemszerűen kiestek a vizsgálatból, ezért a fiút megkeresték. A 38 éves férfi Frank Smith igencsak meglepődött, mert még életében nem járt Alabamában, de engedte a házkutatást, illetve a DNS vizsgálatot. Megint csak az derült ki, hogy nem egyezik a DNS 100%-ban, de már olyan nagy volt az egyezés, hogy Franknak testvére vagy fia kellett, hogy legyen a gyilkos.
Mivel más ötletük nem volt a nyomozóknak még egyszer Ronaldhoz fordultak. Újból elkérdezték a családjáról. Tényleg csak 3 lánya és 1 fia van? Ronald lehajtott fejjel azt mondta, hogy van egy ötödik gyermeke de az meghalt egy autóbalesetben amikor 9 éves volt. A fiú az előző házasságából származott és a balesetben az anyja is meghalt.
- Ez is zsákutca! - gondolták a nyomozók. Ezután Ronald elővett egy üveget, amelyben hajszálak voltak. - Ezt is bevizsgálhatják, és a lányaimét is. - mondta.
A nyomozók belementek és mindenkitől DNS minták vettek, a 3 lánytól és a halott fiútól, bár úgy gondolták nem lesz egyezés, és ezért értelmetlen.
Azonban meglepetésükre 100%-os egyezést mutatott ki pár nap múlva a vizsgálat. Az eredmény mindenkit sokkolt, ugyanis a halott 9 éves fiú DNS-vel egyezett tökéletesen.
A nyomozók sokat gondolkodtak de erre nem tudtak megoldást. Egyetlen értelmes magyarázat lehetett az ügyre, ha a halott fiúnak volt egy ikertestvére. Akit vagy eltitkoltak, vagy elcseréltek, esetleg eltüntettek. De ezt már nem tudták megkérdezni az anyjától, hisz ő is meghalt a balesetben. Ronald pedig váltig állította, hogy nem volt ikertestvér nem volt tudomása róla, igaz azt is elárulta közvetlenül a szülésnél nem volt jelen, kint volt akkor éppen a kórház várakozó helységében. A kórház pedig széttárta a kezét, nem volt adatuk elhalálozott csecsemőről vagy iker szülésről abban az időszakban. Így az ügy újból holtpontra jutott.

A rejtélyes ügy aktáját nem zárták le véglegesen, valahol megvan még a tettes, és a nyomozók kutatják ki lehet az ismeretlen.