A kevésbé ismert történet még a XVIII század elején történt. Isabelle La Notre 1702-ben lett anyakönyvezve, igaz többször bele lett javítva az iratba, és egy széljegyzetre 1666-ot írtak. Tehát a születését teljes homály fedi. A francia kis településen történt esetről is csak egy régi feljegyzés csoport található a levéltárban.
A fiatal lány a nyolcadik gyerek volt a Notre családban, és a szegény földművelők apácának adták már 16 évesen, addig otthon kellett dolgoznia. Azt, hogy miért adták be, csak egy kurta bejegyzés teszi egyértelművé - sose azt csinálta amit kellett. Nyilván nevelési célzat vitte rá szülőket, ami később komoly események alapja lett. A településen egy apácazárdát üzemeltetett az apátság Roses Rouges néven .

A zárdába érkezése után pár évvel furcsa dolgok kezdtek történni. Egyre zárkózottabb lett a társaság, és a helyiek étel - ruha adományait sem engedték be,csak le kellett tenni a kapuban. Egy idő után senkit nem engedtek ki vagy be, még a papi rendből sem. Újabb 1 év múlva, éjszakai hangok lepték el a környéket, elfojtott sikolyok, hörgések és tompa puffanások hallatszottak a sötét falak mögül. Egy idő múlva az apácazárda vezetője már nem jelent meg a kapuban átvenni az adományokat. Mindig koszos ruhába öltözött csapzott hajú lányok-nők vonszolták be a termékeket. Ha valaki be akart menni, zavaros vallásos magyarázattal szolgáltak, vagy pedig agresszíven léptek fel, és kövekkel kezdték dobálni a próbálkozókat.
A hírek lassan, de biztosan eljutottak a papság tudomására, és a helyi hatalmasságokhoz. Akik követeket küldtek egy érseki passzussal a kezükben, hogy felülvizsgálhassák a furcsaságokat. A kapuban a koszos apácák megrettentek a felfegyverzett küldöttségtől és beengedték végül őket, de kikötötték, hogy csak fegyverek nélkül. Így is tettek.
A helyi lakosságnak már másnap feltűnt, hogy magányosan állnak a feldíszített lovak a zárda előtt. Majd harmadnap és negyednapra sem került elő senki. Ekkor futárt küldtek az érsekhez, aki nem volt rest azonnal intézkedve, egy egész hadi különítményt küldött a helyszínre.

A különítmény megérkezve némi helyi segítséggel betörték a kaput, és amit bent találtak megrémítette őket. Az udvaron mindenféle üstökben fortyogott valami undorító lötty. Több X alakú gerenda volt leszúrva a földbe, ahol emberi bőrök voltak kifeszítve. A katonák elborzadva ismerték fel a küldöttség korábbi tagjait, az arcukat tökéletesen fel lehetett ismerni. Az egyik katona a kardjával belekotort az egyik üstbe, de már is okádva fordult el, ahogy emberi csontok, belsőségek buggyantak fel.
A koszos ruhájú hajdani apácák ordítva kezdték tépni a hajukat a katonák láttán, és volt olyan is aki felszaladván a zárda falára fejest ugrott a kőre, azonnal szörnyethalva. A Jules Millenon parancsnok kiadta az utasítást ezt látván: mindenkit fogjanak el, és kötözzenek meg, mert itt bizony mindenki megtébolyodott. Azonban a parancsnok nem tudta befejezni a mondandója végét, mert elakadt a szava. Az egyik ablakból egy igen vén öregasszony nézett le rá, és valamit suttogott, amit senki nem értett.
Millenon a torkához kapott és öklendezni kezdett, ezt látván az egyik muskétás vállához emelte a fegyvert és a vénasszonyt torkon lőtte, aki előrebukva kiesett az ablakon.Millenon kapitány már kékre vált fejjel öklendezett, amikor egy helyi férfi először gyomron verte, majd lenyúlva a torkába kihúzott valamit. Mindenki döbbenten nézte a szürke félig megcsócsált húscsomót, ami leginkább egy összetört patkányra emlékeztetett.

A zárdát lezárták és átvizsgálták, ahol boszorkányság nyomaira bukkantak. Elképesztő módon minden apáca legalább 15-20 évet öregedett, pedig alig telt el pár év, mindannyian tébolyodottak voltak. Az egyik szobában, amiről később kiderítették Isabelle lakhelye volt, a fal tele volt firkálva és egy vastag szintén olvashatatlan könyv volt az asztalán. Az ételes tálak romlott húst tartalmaztak, amik bűzlöttek, de mindegyikből ettek az itt lakók, mintha megvárták volna, amíg a friss étel megromlik és csak utána láttak volna neki. A zárda vezetőjét először nem találták, majd a pincében felfedeztek egy összekötözött méteres bűzlő húsgömböt - ő volt az.
Az események kiderítése nehezen ment, és sokáig nem tudták ki a nyakon lőtt öregasszony. Azonban mivel Isabelle eltűnt - kezdtek gyanakodni, hogy tulajdonképpen ő lesz az. Később ahogy tisztultak az elmék, a tanúvallomások ezt igazolták is. Elmondások szerint a fiatal lány furán viselkedett, sokszor valakivel beszélt a zárt ajtaja mögött. Amikor rányitottak mindig egyedül volt, így nem értették. Az viszont feltűnt, hogy gyorsan öregszik, és egy idő után mások is a társaságát kezdték keresni. Éjszakákat különös tébolyult állapotban perverz játékokkal töltötték és sokszor egymást verték teljesen értelmetlenül, mintha ez örömet okozott volna nekik. Ez a vezető nem tetszését váltotta ki, mire őt megölték úgy, hogy egyszer behívta magához Isabelle, majd pár perc múlva kigörgetett egy összekötözött húsgolyót és ráparancsolt a többiekre, hogy tüntessék el. Innentől már nem volt visszaút, előbb utóbb mindenki a szolgaság sorsára jutott. Azt kellett tenni amit a vénülő Isabelle akart.

Mivel úgy gondolták, hogy bizonyosságot nyert, hogy Isabelle-t megszállta egy démon, és valami borzalmas dologra készült. A papság végül úgy döntött, hogy leromboltatják az épületeket és mindenkit elítélve kivégeztek. Ezzel pont került az ügy végére. Az eseményeket pedig a romlott hús által terjesztett őrülettel magyarázták, Millenon kapitány esetét pedig bélfertőzéssel és tulajdonképpen ő csak hányt mert rosszul volt.
Azonban Isabelle könyve sosem került elő, a fejét pedig levágták és preparálva egy templomba rejtették. Nem tudják ki és miért tette, lehet várnak egy újabb esetre, megszállottságra.