Az eset a Normandiai partraszállás után történt nem sokkal.
Henry Smith Jr. egy különítménnyel Turqueville-nél körbevett németeket próbálta kifüstölni. Ahogy a rögtönzött fedezék mögül ki-ki néztek egy német mesterlövész célpontjaivá váltak. Henry egyik társát már súlyosan megsebesítette egy lövés, de nem volt mit tenni ki kellett onnan szabadulniuk. A fiatal katona próbált óvatosan felnézni, hogy kiderítse honnan jött a támadás, amikor elsötétült előtte minden. 
Harmadnap tért magához a tábori kórházban ahol egy hatalmas adag kötés volt a fején, és úgy érezte azonnal felrobban a feje a fájdalomtól. Morfiumért és nővérért kiáltott, közben próbált emlékezni mi is történt de nem jutott eszébe semmi. Néhány nap után egy nővér végül megszánta Henry-t és tükröt hozott neki. Elmondta, hogy a csata közben a hanyagul fején hordott sisak tulajdonképpen megmentette az életét, viszont cserébe csúnyán megnyomorodott. A kötést levették róla, és a tükörből azt látta, hogy a feje meg van skalpolva, csak itt-ott maradt némi hajtincse.
Szörnyű - gondolta, de hogyan lehetséges ez?
A nővér elmondta, hogy fejlövéssel hozták be, de mivel lélegzett és szuszogott az orvos félretolta, hogy biztos meg fog halni. Azonban néhány óra múlva már horkolt, ami felkeltette az érdeklődését, és óvatosan levette a sisakot a fejéről. Ekkor döbbentek rá, hogy a golyó átütötte ugyan a sisakot az oldalán, de a sisak belső szélén gellert fogva, körbe-körbe száguldott amíg el nem vesztette az erejét. A spirálisan körbe haladó golyó egyben módszeresen leskalpolta Henry fejbőrét, ami bizony nagy fájdalommal jár, és emiatt vesztette az eszméletét. Az orvos miután Henry fejéről levette a bőrcafatos sisakot, letisztította és bekötözte őt, majd morfiummal csillapította a fájdalmát. 
Henry felépült és a csúnya sebe úgy ahogy begyógyult, haja sosem nőtt ki, csak apróbb foltokban. A sisakot és a golyót megőrizte és a háború végén egy vitrinben tárolta egészen a haláláig.