Henry Carpenter esetére 2011-ben derült fény, amikor Aucklandban történt orvosi kísérletben részt vett.

A kísérlet rákos betegek részvételével történt az Új-zélandi A.C.S.R.C. kutatóintézetben. Henry jelentkezett a meghírdetett vizsgálatokra, ahol pénz ígérete mellett vizsgálatokon és különböző új szerek beadásában vett részt. Az előélete alapján megfelelő alany volt, hisz korábban többször is megtámadta a halálos kor, és a kezelések hatására eddig még életben volt. De az ismétlődő kialakulás lehetősége miatt Henry vállalta ezt az új kísérleti módszert.

A vizsgálatokat új módszerrel teljesen alapoktól indultak, meghatározták a beteg korát főbb tulajdonságait, teljes körű vérkép és testi felméréssel fejezték be. Eszerint Henry egy erős 20-30 év körüli fiatalember volt, aki nyilatkozata szerint legalább 3-4 alkalommal daganatos megbetegedés alakult ki nála. Mivel nem Új-zélandi volt, az orvosi adatokat nem tudták leellenőrizni, de a kezelések után mindig gyógyultnak írta le a magát a páciens. Ám 6-15 hónap közötti időszakban újból kialakult nála a torz sejtburjánzás. A papírok szerint tüdő, vastagbél, bőr, és hasnyálmirigy rákja volt korábban. Most jelenleg egy kezdődő csont tumor miatt jelentkezett, hátha véget vetnek ennek a folyamatnak az új gyógyszerek. Az általános állapota jónak volt mondható.
A vérképe igazolta a korábbi diagnózist, sőt az elvégzett MRI vizsgálatokból kiderült, hogy az egész testében mindenhol levő csontokban alakult ki újból a kór. Tehát rohamosan terjedt. Jellemzően a csont felületén körbefonva azt, egy új réteg képződött, és az alatta levő régi csontot kezdte elfojtani. Nyilván komoly volt a baj.
Mr Carpenter-t amikor megkérdezték a panaszairól megdöbbentő választ adott - Nincs panasza, nem fáj semmije. Inkább véletlenszerű viszketésekről panaszkodott, de elmondása szerint a korábbi rákos eseteknél is ez történt. - Ezeket a tüneteket azzal magyarázták a kutató orvosok, hogy lehet már idegi áttét is, ami megakadályozza a fájdalom ingerület átvitelt vagy minimum torzítja azt.

Az új gyógyszert szinte azonnal adagolni kezdték infúzión kerersztül. De egy hét után sem tapasztaltak változást, sőt Mr. Carpenter testén már látványosan kidudorodtak a csontdaganatok, láthatóvá váltak. Az egész testét ellepték, tetőtől talpig. A kutatók kritikusnak tartották az állapotot és emelték az adagot, de semmi nem történt. Pedig az eddig tapasztalatok szerint minimum stagnálnia kellett volna,vagy valamilyen szinten visszafejlődnie, nem pedig szaporodnia a daganatnak. Ennek ellenére Henry teljesen közönyösen látszólag minden probléma nélkül viselte a kezelést. A következő héten már agresszív adag emelést és sugárterápiát írtak elő neki, de minden reményük szerte foszlot a kutatóknak a 4. hétre. Csak romlott a helyzet. Egy szomorú előadásban felvázolták neki, hogy elvesztették a csatát, reménytelen és valószínűleg pár napon belül meg fog halni, ezért be is fejezik a kísérletet és haza engedik.
Mr Carpenter csak vállat vont, felvette a 4 heti illetményét és távozott az intézményből.

 A kutatók azt hitték tragikus véget ért Henry számára az ügy, de egy hónap múlva Dr. Norbert Wills kutatóorvos egy helyi gyorsétterembe látta ahogy jó étvággyal hatalmas adag élelmet fogyaszt. Nem akart hinni a szemének, a dudorodások eltűntek róla, és makk egészségesnek tűnt. Odament hozzá és leült vele szembe egy darabig nézte, majd amikor Henry meg kérdezte ki ő, akkor bemutatkozott, mint az intézmény egyik orvosa, aki halott az esetéről és látta az aktáját. Megegyeztek, hogy bemegy hozzá vizsgálatra, de Henry kikötötte, hogy csak a magánrendelőjébe, és csak úgy, ha senkinek nem szól.

Másnap Henry megjelent a rendelőben ahol Dr Wills egyedül fogadta ígérete szerint. Előbb gyorsan megvizsgálta és elvégzett pár gyors tesztet az állapotára vonatkozóan. De úgy tűnt minden tökéletes. Ekkor Mr Carpenter figyelmeztette, hogy csak akkor meséli el mi történt, ha az orvosi hivatására esküszik Dr. Wills, hogy nem adja tovább. A doktor csalásra gyanakodott, de kíváncsi lett mit is mondhat a fiatalember.

A több mint egy órás történet röviden erről szólt : Carpenternek már gyerekkorában sok egészségügyi gondja akadt. Születése után rendellenesen fejlődött, lemaradt a korosztálybeli gyerekek szintjéhez képest. A teste lassan érte utol a többi gyereket, mintha egy elnyújtott felvételen élte volna az életét.A személyisége viszont normális maradt. Az orvosok fúrcsálták, de nem találtak komolyabb gondot. Körülbelül 25 éves korára elérte a 18-20 év körüli emberek fejlettségi szintjét, és úgy tűnt ezzel vége is a gyerekkori problémáinak.
A szülők megnyugodtak, hogy minden rendben.
Azonban 26 éves korára megbetegedett. Múló rosszullétek gyötörték. A kórházi kivizsgálásból kiderült, hogy rákos beteg. A rák megtámadta a tüdejét. Azonnal sürgős sugárterápiában részesítették az agresszív betegségben szenvedő fiatalembert. A kemoterápia egy ideig sikeres volt, majd stagnálni kezdett. Viszont a család pénze elfogyott, így kénytelenek voltak felhagyni a drága kúrával. Meglepő módon az elmaradó kezelés után Henry jobban lett, és pár nap alatt erőre kapott. Egy hét múlva már semmi baja nem volt. Az újabb vizsgálatok szerint a rák eltűnt, és nyomát sem találták, mindenki boldog volt, hogy a kezelés hatásos eredményt szült.
Eltelt fél év amikor kezdődött elölről minden, viszont most a májára ment rá a daganatos kór. De az események ugyanazt a sémát követték. Hatástalan kezelés, majd feladva a reményt a beteg meggyógyul.
Henry elmondása szerint ezek a rákos ciklusok 5-15 hónap között időkben jött elő. Wills rákérdezett, hogy tulajdonképpen hány terápián volt? Henry csak biccentett, hogy majdnem elérte a 100-at. Wills ekkor meg volt győződve hogy hazudik a fiatalember, de Henry elővett egy Pendrive-ot és átadta neki, azzal a mondattal, hogy 1950-től kezdve rajta van az összes orvosi kezelés dokumentációja.
Wills egy óráig böngészte az adatokat, és végül arra jutott, hogy világszenzáció, egyben képtelenség. A páciens alig tűnt 25 évesnek, de a születési dátuma 1930-ről szólt, vagyis inkább a 80-as éveiben járt.
Carpenter erre is egyszerű magyarázatot adott. Tulajdonképpen egy speciális rák van benne, ami egyszerűen lecseréli a megsérült testrészét. Most például eltörte a lábát, ami ugyan beforrt, de rögtön megindult a szerv csere ami rákos megbetegedésnek tűnt, ezért is ment be az orvosi rákkutató intézetbe. Így az elmúlt 60 évben minden szerve kicserélődött egy újra, amikor valami stressz vagy bántalom érte. Nem bíbelődött a javítással a szervezete.
Carpenter azt is elárulta, hogy miért akarja titokban tartani. Egyrészt nem akar kísérleti nyúl lenni, másrészt ő ebből él. A kutatóintézetek jól megfizetik őt a tulajdonképpen hasztalan próbálkozásaik során. De ezt mindig más országban vagy más évtizedben kell megtennie. Ez így lesz most is, majd visszakért minden dokumentációt és a Pendrive-ot és letett egy kis zacskót amiben szürkés fehér massza volt, csak annyit mondott, ez voltam korábban, majd angolosan távozott.

Dr. Wills résen volt, így sikerült lementenie pár adatot az adathordozóról, de nem jutott sokra vele. Több hónapnyi kutatómunka után mindenhol abba ütközött, hogy ahol gyógyítani próbálták Henry Carpentert, az intézetek vagy véglegesen bezártak, vagy magánkézbe kerültek, így semmiféle igazolást nem lehetett szerezni a hihetetlen történetre és a dokumentumok valódiságára. Egyedül egy homályos felvétel talált csak ami körülbelül 50-60-as években készülhetett róla az első kezelések idejében.

Azonban a vizsgálati eredmények fekete-fehéren ott voltak előtte. A zacskóban kalcium alapú anyag hevert, amiben Carpenter rákos DNS mintái voltak, mint egy elfolyósított csont massza. Illetve ott volt az a tény, hogy amikor belépett az intézetbe, még volt rákja, a távozásakor is még súlyosabb állapotban, azonban egy hónap múlva meg már nem, ami önmagában is lehetetlen egy ilyen kiterjedt kórnál. Bár megosztotta pár kollégájával az esetet, de mindenki lebeszélte róla, hogy ha publikálja akkor sarlatán orvosként tekintenek majd rá. Így bár tudtak az esetről de jobb volt hallgatni róla.

Henry Carpenter-t azóta nem látták Új-Zélandon, annyit tudtak meg, hogy felszállt egy repülőre, aminek a végcélja Kelet-Európa volt.