1963-ban aláírt atomcsend egyezmény hatására, USA új energia kísérletekbe kezdett.

Ennek egyik hozománya volt a projekt 417.  amely helyszínéül Anchorage városától északra körülbelül 160 km-re a hegyekben egy elhagyatott területet jelöltek ki.
A helyszínen hatalmas elektromágneses berendezéseket állítottak fel , a cél a korábbi EN-MAG egységek kísérletének folytatása volt, amelyet rejtélyes események követtek, és a 327-es kutatócsoport néven vált ismertté. A felépített állomást (SECA) a sziklák közé építették egy szakadékszerű helyen. Az EN-MAG egységek innen kiindulva tökéletes körben vették körül az építményt, mintegy 16 kilométeres távolságra.
A teljes telepítés és az első próba üzem 1965 Január 19.-én történt meg. A nem titkolt céljuk a föld elektromágneses terének felhasználásával egy új tiszta energia nyerése volt. A próba üzem azonban kudarcba fulladt, az EN-MAG egységek bár jól működtek, semmiféle energiát nem tudtak kinyerni, sőt inkább csak fogyasztották azokat nagy mennyiségben. Az üzemeltetésre szánt üzemanyagok tulajdonképpen elfogytak, és újra kellett gondolni a felhasználási feltételeket. Egyes tudósok úgy gondolták még több energia közlésével egyszer csak önfenntartóvá válik a rendszer, és az állomás nem fogyasztó hanem termelő lesz. Más tudósok teljesen hiábavaló próbálkozásnak tartották.
Mindenesetre úgy döntöttek, újra megpróbálják még több energia felhasználásával a kísérletet. Most még több generátort építettek a rendszerbe, és azokat ellátó egységeket többszörös üzemanyagpótlással vértezték fel, hogy idő előtt ne álljon le az egész projekt.
A kísérletet május 7-én tudták újraindítani, de most sem hozta el a várt eredményt, bár időnként a fogyasztás megközelítette a 0-át, de sosem érte el. Ebből arra következtettek, hogy az áttörés szélén állnak, hisz ha a bevitt energia felhasználása időnként majdnem rentábilissá vált, akkor már csak további energia bevitellel át tudják fordítani a helyzetet. Ismét lázas munka vette kezdetét, újabb EN-MAG egységeket, generátorokat, ellátókat építettek, most már nem aprózták el. 10 szeresére emelték a bevitelre szánt energia mennyiségét.
1966 Június 15-én el is jött a próba pillanata, a gépek beindultak és folyamatosan működtek 3 napig. Ezalatt többször elérték a 0 energiafogyasztást, míg Június 19.-én a műszerek szerint negatívba lendült a fogyasztás, azaz termelni kezdett az állomás. Ez viszont nem tartott sokáig, ugyanis a termelődő energia, ami a feltételezések szerint a föld mágneses mezejéből táplálkozott exponenciálisan nőni kezdett. Majd 74 másodperc múltán felrobbantotta az állomást hatalmas villámok kíséretében. Az összes EN-MAG egység tönkrement, a SECA épületének egy része megsemmisült.
Azonban itt a történet nem ért véget. A helyszínre 1 nap után érkező kutatók amikor meglátták a romokat igencsak elcsodálkoztak. Füst nem volt, minden porszerű volt. Az épület alapjából combvastagságú fák nőttek ki. Az egész hely teljesen elütött a környező területtől. De nem tudták megmagyarázni miért? A sugárzásmérők nem mutattak semmi különöset, ezért egyik társuk Tom Petersen megközelítette az épületet, majd belépett  a területre.
Körülbelül 15 perc után rémülten felkiáltott, a védőöltözéke porladni kezdett, gyorsan ki is jött. Ekkor vette észre, hogy szétmálottak a ruhái, és alatta a bőre is igen megráncosodott, valamint fura por volt rajta. Azonnal mintákat vettek róla és a ruhája darabkáiról. Ezután megtiltották mindenkinek, hogy belépjen a területre.
A vizsgálatok megdöbbentőek voltak, az elporladt ruha nem volt különleges, egyszerűen elöregedett, míg a finom por Tom testéről, az elöregedett bőr volt, elhalt részecskék. Annyi derült ki, hogy amíg a terület belsejében volt, addig intenzív öregedés vette kezdetét. Negyed óra alatt közel 10 évet öregedett. De nem csak ő, hanem ami rajta volt az minden. A fém kulcsai meghomályosodtak, néhol rozsdásak lettek, a bőrszíja kirepedezett és össze ment. Az órája hirtelen megállt 9 óra 53 perckor.

Azonnal összeállítottak egy kutatócsapatot és felküldték a helyszínre kísérleteket végezni. Vittek magukkal patkányokat, növényeket, tárgyakat, hogy lássák mi lesz velük?
Az eredmények következőképp alakultak: Minden élet és élettelen dolog egyformán öregedni kezdett, vagyis maga az atomszerkezetben történt változás. A vizsgált időszakban eleinte 15 perc alatt 6 év, majd 12 óra múlva ez 4 évre lassult. Vagyis az öregedés üteme folyamatosan lassul, igazodik a természetes idő teléséhez. A patkányok tulajdonképpen perceg alatt meghaltak, majd elbomlottak és csak a tiszta csontjaik maradtak meg. A növények önmaguktól nőni kezdtek, majd elszáradtak. A fák amik a helyszínen voltak már, egy idő után el kezdtek korhadni, majd kidőltek akár 1 nap alatt, és utána kezdődött elölről minden újra csak lassabb ütemben.
A vas rozsdásodásnak indult, a tégla porladni kezdett néhány nap alatt ugyanígy jártak a műanyagok is. Minden elöregedett pillanatok alatt.
A vizsgálatok 1 hónapig tartottak, ezután az öregedési folyamatok stagnálni kezdtek. Már nem lassult, beállt az 1 nap = 2 nap öregedési ciklusra, amit évekkel később újra megvizsgáltak, de érdemi változás nem történt.
A SECA helyszínéről egyetlen kép maradt fenn (fenti kép), a helyszínt és a tudományos eredményeket titkosították, a környéken csak egyetlen felismerhető dolog maradt meg a SECA egyik fala, ami nem öregedett meg, de a közelében levő robbanási krátert már a növényzet belepte és éli a maga gyors életét. Bár nem lehet észrevenni az öregedési ütemet, időnként megvizsgálják a területet de újabb eredmények már nem születnek. A helyszínt Remete lak kódnéven irattározták Amerikában. Az EN-MAG kísérleteket itt teljesen befejezték, és mindet elbontották.