1918-ban gyártották a teherszállító hajót Svédországban, amely kiválóan teljesítette a rábízott feladatot, vagyis A pontból B pontba hibátlanul eljutott. A hajó 1934 Szeptember 1. -én a Hennsen és fia hajtótársaság tulajdonába került, akik Göteborg kikötőjéből szállítottak árut Európa városaiba.
Így került sor arra, hogy 1934 Szeptember 17. -én elindult a hajójuk 1300 tonna vegyes rakománnyal Lisszabonba mint első útjuk. A hajó október 8-án meg is érkezett és Victor Björgensen kapitány telefonon értesítette a tulajdonosokat, hogy berakják a vissz-árút és október 20. -án indulnak vissza. Hennsenék nagyon örültek, hogy flottul megy minden.

Azonban másnap reggel Október 21. -én amikor a fiatalabb Jan Hennsen kiment a kikötőbe megdöbbenve vette észre, hogy az SS Veronica hajó ott áll a kikötőben és éppen kirakják az árut. Ez képtelenség gondolta, hisz 1 nap alatt sehogy sem lehet ideérni a hajóval. Felment a hajóra mert azt hitte valami tévedés lehet, de ez tényleg az SS Veronica volt, viszont a kapitány Ben Johanson néven mutatkozott be és igencsak örült, hogy az új tulajdonossal találkozhat személyesen.
Azonnal behívták az öreg Hennsen-t is, hogy derítsék ki a fura helyzetet. Első dolguk volt, hogy rádió összeköttetésbe lépjenek Victor Björgensen kapitánnyal. A kapitány a kérdéseikre csak annyi magyarázatot adott, hogy kicsit vonakodtak a parti őrségnél, mert valami azonosítási gondokkal küszködtek. Meg voltak győződve arról, hogy ez a hajó kifutott tőlük október 8. -án, és nem befutott a kikötőbe. De mivel nem találtak rá magyarázatot úgy gondolták valaki hanyagul jegyezte fel az adatokat vagy rossz rubrikába jegyezték be, mert minden más: dátum, hajó stimmelt.
A másik kapitány merőben más történettel állt elő. Őt levélben bízták meg a Hennsen hajótársaságtól, előre küldve a fizetését, hogy Október 1. -én vegye át az SS Veronica-t és berakodás után október 8.-án fusson ki és induljon Göteborgba. Ezt ő mind megtette és nem firtatta a fura leveles megbízatást, hisz még pénzt is kapott. Hennsenék felcsapták a bérlistát, de nem találták nyomát, hogy valaha is megbízták volna Ben Johanson nevű kapitányt és még fizetést sem utaltak ilyen embernek. Tanácstalanul álltak a helyzet előtt, meg kellett várniuk míg megérkezik a másik hajó.
November 10. -én valóban megérkezett a megrakott SS Veronica, immár másodjára. Hennsenék vakargatták a fejüket, mert egy helyett két azonos hajóval rendelkeztek, ráadásul dupla áruval, és érdeklődésükre a szállítók nem panaszkodtak hiányra. Ezután mindkét hajót tüzetesen átvizsgálták és arra a megállapításra jutottak, hogy az egyik hajó át lett nevezve és az azonosítási adatok hamisak, de azt nem tudták kideríteni miről javították ki? Az eredeti hajónevet teljesen lecsiszolták és újrafestették és a többi azonosításra szolgáló jelet megsemmisítették. A hajót eladó céget is megkeresték, de ők sem találtak hiányt hajóikból. - Egy hajó nem veszhet el! - háborodtak fel.
Hennsenék nem tudták mit tegyenek, de mivel csak az egyik hajó volt tiszta papírforma szerint ezért célszerűen hivatalosan átnevezték SS Victoria-nak, míg a hamis hajót meghagyták azon a néven. Tovább üzemeltették a teherhajókat, míg el nem jött a második világháború. Még a háború kitörésekor eladták a a két hajót és abban az időben nem sokat foglalkoztak papírokkal. A háború véglegesen megoldotta ezt a paradoxon helyzetet. Mindkét hajót torpedótalálattal elsüllyesztették tengeralattjárók a Svéd vizeken.

Hennsenék sose jöttek rá honnan lett még egy hajójuk, és miért nem hiányzott ez másnak? A legjobb érvük az esetre egy homályos biztosítási csalási ügy volt, ahol valakik felmarkolhatták a pénzt egy eltűnt - elsüllyedt hajóért, de valamiért nem akarták veszni hagyni és így jutott Hennsenékhez. Az ügy sosem oldódott meg.