A második világháború végén ledobott amerikai atombombák fejlesztésre sarkalták a szovjet vezetést. Ekkora fenyegető fegyvert azonnal be kellett szerezniük. Ezért okulva az amerikai tudós emberrablásokból, maguk is kezdték begyűjteni azokat az embereket, akik a nukleáris fegyverük kifejlesztésében hathatósan tudnak segíteni. Így került sor arra, hogy miután elfoglalta Magyarországot a szovjet hadsereg, a még itt maradt bármilyen tudományban tevékenykedő embereket elvitték magukkal. Egy részük munkatáborba került, de páran a szovjet atombomba fejlesztésében segédkeztek.

A három magyar férfi (Berkes Flórián, Rhédey Antal Gáspár, és Kolozsvári Péter) atomkutatások területén tevékenykedtek ezért a megfelelő dokumentációkat a kezükbe adták, amit korábban megszereztek a Manhattan projektből és meg kellett alkotniuk a maguk bombáját.
Teljes titokban végezték párhuzamosan az orosz kollégákkal, de tőlük elzárva. Így nem tudták, hogy Julij Hariton vezetésével egy másik bomba is készül.

Végül a három magyar megalkotta a Kócsag fedőnevű atombombát 1949 februárjában. Mivel semmi tapasztalatuk nem volt, a bomba működése és hatékonyság témájában, a szovjet vezetés egy titkos próba robbantást rendeltek el. Természetesen tökéletes titoktartásban, nem akartak felsülni, hogy még atomfegyvert sem tudnak készíteni.
A robbantásra felkészítették a terepet Szarov-ban, majd 1949 Március 4. -én kiadták az utasítást - gyújtás!
Azonban a bomba nem robbant fel.
Így vártak, hogy mi történik. Mivel 24 óra múlva sem történt semmi, a tudósok és a vizsgálók a bomba helyszínére siettek, hogy elszállítsák illetve szétszedjék, felfedve a hiba okát. Az állványról sikeresen leszerelték a gömbszerű testet, és át akarták helyezni egy teherautóra amikor váratlanul felrobbant a fegyver.
Mindenki szörnyethalt, mind a három magyar, illetve velük még 27 katona és kisegítő személyzet.
A szovjet vezetés hibás teljesítésnek ítélték a robbantást, de nem a véletlen baleset miatt. Egyszerűen túl alacsony volt a hatásfoka. A mérések szerint alig 7(+/- 20%) Kilotonna volt a robbanás mérete. Ezután, hogy ne tűnjön kudarcnak mindent titkosítottak, és folytatták az RDSZ-1 kifejlesztését.
Végül az RDSZ-1 1949. augusztus 29-én robbant 22 kilotonna erővel.
A magyar atombomba így feledésbe merült a kitalálóikkal együtt.